Mennyi az elég? (A kávémasina)

A kávémasina című osztrák népmese olyan kérdéseken gondolkodtatja el hallgatóját, amelyek a fogyasztói társadalomban élő embernek mindennapos életét és céljait érintik. Mennyit érdemes vagy szabad felhalmozni az anyagi javakból? Mennyi az a mennyiség, amely boldogító, és honnantól válik romlást hozóvá az anyagi javak birtoklása?
Ismert szólás, hogy a sok pénz megőrít, bolonddá/ szerencsétlenné tesz. És nemcsak a hirtelen, lottónyeremény által meggazdagodottakat, akik aztán az elnyert pénzt képtelenek bölcsen felhasználni!
De mennyi a "sok"???

Van úgy, hogy egy fiatalt a 18. születésnapjára a szüleitől kapott autó részegíti meg, és azt képzeli, mostmár övé minden autóút, számára nincs sebességkorlátozás - és erre a tévhitére egy baleset figyelmezteti.
Van úgy, hogy egy ember országot vált, hirtelen jelentősen megemelkedik a fizetése, és igyekszik elfelejteni, honnan jött, többé már a régi barátait sem ismeri meg, legszívesebben önmagának is csak jó napot!-tal köszönne, olyan jelentősnek érzi már magát.
Mindenki tudna hasonló példákat mondani. De van úgy is, hogy a fenti szituációkban az ember esze a helyén marad, a fiatal autótulajdonos jól és szabályosan közlekedik, a nagy fizetésű pedig még másokat is segít jelentős jövedelméből.
Mitől függ, hogy ki hogyan reagál anyagi helyzetének hirtelen megfordulására?
Hallgassuk meg az Európai népmesék sorozatban mai mesénket:
http://www.youtube.com/watch?v=ky5vkvenANU

A mesebeli fiú távoli országból érkezik haza hosszú idő után, útjáról egy különleges eszközt hoz magával. A különleges kávémasináról kiderül, nem pusztán kávét képes adni, de olyasmit darál, amit gazdája éppen kér tőle. Hasonlatos ez a kávémasina a korábban keletkezett mesék terülj-terülj asztalkámjához, amely gazdájától minden anyagi problémát távol tart. Csakhogy az ilyen varázseszközök kezeléséhez bölcsesség kell! Aki nem méltó használatukra, élete nyomorba dől!

A fiú és édesanyja megfontoltan kezdik el a kávémasina használatát. Továbbra is szorgalmasan dolgoznak, örülnek gyarapodásuknak, megbecsülik szerencséjüket ÉS másokat is támogatnak, hiszen felismerik, hogy a több pénz nagyobb felelősséget is jelent. Éppen ez tűnik fel gonosz szomszédjuknak, a gabonakereskedőnek. Ő nem örül annak, hogy látja, van, aki szociálisan érzékeny, és cselekszik nemcsak önmagáért, de másokért is, hanem elkezd irigykedni. Kifigyeli a "titkot", de csak a rossz szándékú ember együgyűségével: csak az érdekli a masina működéséből, hogy hogyan lehet általa javakhoz jutni. A kapott ajándék felhasználásának módját nem tudja, nem érdekli. Végtelenül elbizakodott: ellopja a kávémasinát, és biztosra veszi, hogy mostantól hatalmas profitot termel neki a csodás szerkezet.
És valóban beindul a folyamat! Dől a gabona, csillog a gabonakereskedő szeme, dörzsöli a tenyerét, ez lesz ám az üzlet!
Csakhogy az egyre növekvő mennyiséget nem tudja kezelni, bénult agya működteti azt a mechanizmust, ami harácsoló emberként telik tőle (mondogatja, mantrázza az ellesett mondókát). És a folyamat kicsúszik az irányítása alól, a rengeteg gabona maga alá temeti, birtoklási vágya, és az, hogy másokra sosem volt tekintettel, elvágja az életútját.
A gonosz gabonakereskedő miatt a kávémasina tönkremegy, így a mesebeli fiút is veszteség éri, DE eddigre ő már eljutott oda a fejlődésben, hogy önmaga erejéből képes legyen tartalmas életet élni, így a mese története nem veszteséggel, hanem a további perspektívával zárul/nyílik.