A meseterápiával kapcsolatban az első kérdés szinte mindig az: "És kinek szól, kinek való ez a terápiás módszer?". Mivel manapság már igen ritka, hogy felnőttek összejöjjenek mesét hallgatni, így elsőre furcsán hangzik, hogy a meseterápia felnőttek esetén is működik, sőt, elsősorban nekik szól. Kis habozás után azonban majdnem mindenki tud mesével kapcsolatos személyes élményt feleleveníteni: "Igen, különben én is szeretem a meséket, az unokámnak mindig szívesen olvasom őket." vagy "Persze, persze, jók a mesék, mert mindig van bennük valami tanulság." vagy "Igen, én is megfigyeltem, hogy van kedvenc mesetípusom, amit mindig szívesen nézek a tévében is." és így tovább jönnek a megfigyelések, és kiderül, valamiféle kapcsolatban a felnőttek is vannak a mesékkel, csak erről nem illik sokat beszélni, hiszen "a mese az olyan gyerekes dolog".
Nos, az alábbi bolgár mese jól mutatja, hogy a mesék nagyon komolyan megszólítják a felnőtt embert (is), és az életút, az életmód felülvizsgálatára hívnak, sőt, megoldási javaslatokat is kínálnak.
Az ördög helyettese című mese a Boldizsár Ildikó szerkesztésében megjelent Mesék férfiakról nőknek című kötetben található (Magvető Kiadó, Bp., 2007. 69-73.old.)
Dióhéjban a mese szüzséje: Volt egy házaspár, aki nagyon szépen éldegélt, veszekedés nélkül. Ezt megirigyelte az ördög, és elhatározta, hogy tönkreteszi a férfi és a nő kapcsolatát. Tervei megvalósításához megszállta a szomszéd öregasszonyt, aki hazugságok hálóját szőtte a pár köré. Az ördög terve sikerrel járt: a rászedett férj egy éjjel indulatában leszúrta a feleségét.
Szeretjük azt hinni, hogy a mesékben mindig "happy end" a történet vége. De ahogyan az életben sem minden történet kifutása pozitív, úgy az életnek megfeleltethető mesékben sem. Mert a mese tükröt tart, amelybe belenézhetünk, észrevehetjük saját arcunk, és megállapíthatjuk, mi hol tartunk az adott élethelyzet/életesemény vonatkozásában.
Nem ritka, hogy álompárnak kikiáltott házaspár egyszercsak válást jelent be - és nemcsak a celebek körében van erre példa. A hír hallatán elszomorodhatunk, mert egy illúzióval kevesebbek lettünk. (??)
De mi a valós ok, amiért egy jól működő vagy ideálisnak látszó kapcsolat is zátonyra futhat?
Az ördög helyettese című mesét biztosan nem választaná egyetlen anyuka/apuka sem esti mesének, mert nem is való annak. A felnőtt férfi-nő kapcsolatról mond el meghatározó dolgokat.
Mit tudunk meg a házaspár életéről?
"mivel a férj és feleség között szerelem, egyetértés uralkodott, s így maga az Isten is ott volt, így
(az ördög) nem tudott beférkőzni a házukba" - belülről tehát nem indulhatott a rontás, komolyan gondolták a házasságukat, jó alapra építkeztek.
"ezért (az ördög) a szomszéd öregasszonyt szemelte ki, hogy annak segítségével rontsa el az életüket" - a támadás tehát kívülről jött. Mindannyian benne élünk a világban, vannak szomszédaink, barátaink, ismerőseink, kollégáink, akikkel érintkezünk, és így vagy úgy hatással lehetnek az életünkre. Miért történhetett, hogy egy ilyen külső kapcsolat éket vágott a házaspár közé?
Először is, az ördög által kiválasztott öregasszonynak "gyenge akarata volt, ezért az ördög könnyen diadalmaskodott rajta, és rá tudta venni, hogy azt csinálja, amit ő akar" - vagyis nem voltak gátlásai, erkölcsi fenntartásai, hogy más életébe hogyan lép bele, mit rombol ott le.
Ilyen emberek, férfiak és nők vannak, de ettől még a házasság állhatott volna szilárdan.
Mi kellett még ahhoz, hogy valóban megtörténjen az összeomlás?
A történet során a férfi és a nő állandóan dolgoznak, nincs megállás. Amikor felüti a fejét a hűtlenség gyanúja, a munkától fáradt két ember nem ül le megbeszélni, hogy hol is tartanak, mit is éreznek és gondolnak. Helyette így reagálnak: "...az ember előtt egészen elsötétedett a világ, DE NEM SZÓLT SEMMIT, csak dühösen elment. Az asszony csodálkozott egy kicsit, hogy mitől lehet ilyen dühös az ura, de MOST SEM ÉRT RÁ, hogy a tükörbe nézzen..."
És tovább: "Máskor mindig egymás mellett háltak, most azonban a férje ezt sem akarta, külön feküdt. Egész éjjel egyikük sem hunyta le a szemét. Reggel az ember fölkelt, és SZÓTLANUL ment el a műhelybe (dolgozni)."
Majd a végső tragédia: "MIRE az asszony MEGSZÓLALHATOTT VOLNA, az ember kapta a kést, és leszúrta."
Bár szerelemben, egyetértésben élt ez a házaspár, mi az, ami hiányzott az életükből?
A kommunikáció, a beszélgetés, a gondolatok kicserélése.
Szorgalmas, céltudatos emberek voltak, tették, amit a dolguknak hittek, a házasságról pedig azt feltételezték, hogy külön nem kell rá energiát fordítani, a szerelem, az egyetértés viszi előre. Az olvasó jól látja a történet során, hogy a probléma könnyen tisztázható lett volna őszinte beszélgetéssel, egymásra szánt figyelemmel.
Sokszor azt hihetjük, tudjuk, mi van a másik fejében, tudjuk, mi az, ami foglalkoztatja, felesleges szócséplésre minek időt szánni. Pedig a kapcsolaton belüli harcok és játszmák csak úgy kerülhetők el, ha férfi és nő folyamatos és őszinte kommunikációban van egymással. Minden nap új ingerek érnek bennünket, ezek az ingerek valamilyen módon és mértékben változtatnak gondolkodásunkon, személyiségünkön vagy egyszerűen csak pillanatnyi érzéseinken. Ezeket a változásokat a másik csak úgy tudja követni, ha van mindig alkalom (pl. a nap zárásaként egy csésze tea/egy pohár bor mellett) átbeszélni, hogy hol és merre tartunk, és biztosítani egymást, hogy egy hajóban evezünk.
