Megértés, elfogadás: mit jelent ez valójában? (A szamárbőr királyfi meséjére rímeltetem Hirtling István mondatait)

Van egy interjúsorozat, amelyet én nagyon szeretek, a youtube-on követem, és majd' minden héten megnézem, hogy ki az aktuális vendég az ARCKÉP-ben. Most Hirtling István színművésszel beszélgetett Kadarkay Endre, és ebből ragadok meg egy momentumot. Szóba került a másik ember megértése: ha valamit nem az én értékrendem szerint tesz, megérteni, hogy miért úgy csinálja, ahogyan... Na, igen, ez a kapcsolatainkban állandó elem! Megérteni, hogy a másik miért gondolja másképp, miért mondja másként, miért csinálja másként. És aztán lehet csak döntést hozni, hogy elfogadom-e.
Ha csípőből elutasítom (akár előítéletem, akár zsigeri érzésem, akár korábbi hasonló tapasztalatom alapján), akkor semmit sem tettem, hogy emberként közelebb kerülhessünk.
Ha azt mondom, elfogadom, de a megértés (munkás) útját nem járom végig, akkor hazug vagyok, és így sem jutottunk közelebb.
A másik ember megértése és elfogadása sokszor hosszú út, és MINDKÉT félnek sok munkát jelent. De megéri - mert, ha sikerül: egy őszinte és új minőség jön létre, amiből gazdagabb élet indulhat mind az elfogadó, mind az elfogadott számára. Ha nem történik meg: veszteség van itt is, ott is.
Tűpontossággal mutatja ezt meg A szamárbőr királyfi meséje. A királyfi a mese végén elnyeri a szerelmet és a királyságot, de, hogy ebben mennyi munkája van, hányszor téved el ő is, és a szerettei is, nem beszélve a többi emberről... Na, ez a mese is egy nagy szemléletformáló - miközben a képei sodornak és visznek a megértés felé. Ráérzünk: megérteni és megértve lenni JÓ!

Jóga és mesék

Engem örömmel és megnyugvással tölt el, ha azt érzékelem, hogy a világ nagy tradíciói egyfelé mutatnak, ugyanarról beszélnek. A "Minden út Rómába vezet" mondást úgy is fogalmazhatom: "Minden nagy tradíció a harmónia útját tanítja".
Az emberi életben célokat megfogalmazni, távlatokat látni nagyon fontos, mert enélkül - mindannyian érezzük ezt - szétcsúsznak a mindennapjaink. A mesék világában is a cél kitűzése, majd az érte való küzdés és győzelem van a fókuszban. Legyőzni a sárkányt, elnyerni a királylány kezét és a királyságot: ez az, ami mozgat, ami az erők koncentrálására motivál.
Hogy legyőzhessük a saját sárkányainkat (félelmeinket, komplexusainkat, gyengeségeinket, akadályozottságunkat) segíthet a jóga gyakorlása is. Célok megfogalmazása minden "rendes" életvezetési program fontos sarokköve, ehhez a mesékből is nyerhetünk inspirációt. És segíthet a jógában alkalmazott "szankalpa", azaz megerősítő mondat is. Ha ezt a kijelentő mondatban megfogalmazott pozitív állítást nyugodt, lecsendesedett, relaxált állapotban ismételgetjük (akár ébredés után közvetlenül vagy elalvás előtt), átprogramozhatjuk vele a tudatalattink működési irányát, illetve a számunkra kívánt, óhajtott állapot felé fordíthatjuk. Fontos, hogy egyes szám első személyben fogalmazzunk, hiszen ez a saját életünkre vonatkozik. És legyen ez az állítás igazán olyan, ami jó érzéssel tölt el. Mutatok néhány példát, hogy ezekből inspirálódva megfogalmazhasd a saját szankalpádat (vagy egyszerűen csak: megerősítő mondatodat):

"Harmóniában élek, elégedett vagyok."
"Bőséget és nyugalmat teremtek az életemben."
"Egészséges vagyok és elégedett."
"Harmónia és támogatás vesz körül."
"Kapcsolatban vagyok a belső erőimmel és elérem a céljaimat."
"Meghallom a belső hangom, és harmonikus életet teremtek."

Kicsit elcsendesedve, ha jól esik, behunyt szemmel, találj rá te is a megerősítő mondatodra. Idézd magad elé napközben bármikor, amikor csak jól esik, és van rá néhány szabad pillanatod. És tudd, hogy a tudatalattidban dolgozik ez a mondat, támogat téged, hogy haladj a célod felé.
A mesékből pedig nyerj további, nagyon gyakorlatias inspirációkat, hogy hogyan is haladj a céljaid felé.
Bennem is tudatosodik most is, ma is, hogy mennyire hálás vagyok, hogy az Univerzumban a segítő eszközök ilyen bősége áll rendelkezésemre, hogy úgy érezhessem, megsokszorozhatom az erőimet, és haladhatok a céljaim felé. Ezek a segítő eszközök (mint amilyen a szankalpa vagy a mese) bárki számára elérhetőek - neked is.

Konfliktuskezelés - ahogy a kakas csinálja...

Adódhatnak olyan konfliktusok, amikor az egyik (vagy mindkét) fél annyira megbántódik, hogy nem is akarja látni többé a másikat, minden kapcsolatot megszakít vele. Ha ez családi, rokoni kapcsolatban történik, annál fájdalmasabb. Ez történt a Nap és az emberek között is, amikor az emberek hálátlanságukkal annyira megbántották a Napot, hogy az többé nem akart feléjük fordulni, nem akart nekik fényt adni. Így történt, hogy az emberek hosszú ideig sötétségben éltek. Míg nem valakinek eszébe jutott, hogy bocsánatot kellene kérni. Közbenjárót választottak: elsőnek a kutyát, majd az ökröt küldték, de egyik sem járt sikerrel.
       Végül elküldték a kakast. És ő volt az, aki igazi empátiával felismerte, hogyan lehetne a sérelmet orvosolni. Át tudta érezni, hogy mi az, ami az emberek viselkedésében annyira fáj a Napnak. Ő, aki jót tett velük, jó szándékkal volt irántuk, nem kapta meg, ami neki járt volna: a hálát és a tiszteletet.
Varázsszavak ezek az emberi kapcsolatainkban. Amikor képesek vagyunk szívből kifejezni a hálánkat és tiszteletünket, a másik ember megérezheti, hogy komolyan vesszük, hogy emberszámba vesszük. És csodák csodája elkezdenek rendeződni a viszonyok.
A kakas innentől kezdve minden reggel a Nap dicsőségére énekelt, aki megígérte, hogy minden reggel fel fog kelni, és világít az emberek számára.
A kakas éneke naponként, minden reggel biztosítja a Napot arról, hogy, amit tesz az emberekért, a Föld bolygó bevilágítása nem marad hála nélkül.
Minden kapcsolatunkban meg kell találnunk azt, amiért a másik felé kifejezhetjük nagyrabecsülésünket. Ha sértjük, hibáztatjuk, leszóljuk a másikat, nem várhatjuk, hogy harmonikus lesz a kapcsolatunk - sem a kollégánkkal, sem a párunkkal, sem a gyerekünkkel. Érdemes a tisztelet, a hála, a nagyrabecsülés kifejezésével nem fukarkodni. Gyógyító hatása lesz.
Hálásan meg lehet köszönni egy elkészített kávét, egy elintézett telefont, egy ránk szánt órát, amit a fáradt társunk azzal töltött, hogy mégis meghallgatta a mondandónk. Bármit, ami jól esik, és észre tudjuk benne venni a jó szándékot. Érdemes gyakorolni, és figyelni a hatását!
(Forrásként: A Nap meg az emberek c. indián népmesét használtam)

Hoz-e boldogságot március?

Újra és újra rácsodálkozom, hogy a mesék mindent tudnak a mentális egészségről. A legtrendibb mai életvezetési tanácsadás sem tud jobbat vagy hatékonyabbat mondani, mint ahogyan a mesék rámutatnak a helyes gondolkodásmódra. Helyes gondolkodásmód??? Mindenki azt gondol és úgy, ahogyan akarja, nem?! Igen, és le is aratja majd gondolkodásának gyümölcseit.
Remek mesét olvastam épp az előbb. A tavaszhozó nyuszi mellé kuporodtam az olvasófotelomba, hogy A tizenkét hónap című újgörög népmesét megismerjem. A hónapokhoz (és így az élethez, életünk napjaihoz) való viszonyt két asszony szemszögéből meséli el. Az egyiknek van öt gyereke és sok nehézsége, de minden napját hálával a szívében tudja megélni. A másiknak látszólag felhőtlen az élete, de mégis tele van panasszal, a hónapokat (az életet, a sorsot) okolja, hogy nem tud elégedett és boldog lenni. Holle anyó két lánya, a szorgalmas meg a rest jutnak eszembe róluk.
Mindketten ugyanannak örülnének: jó szerencsének, boldog életnek.
Az, aki hálatelt szívvel végzi a napi feladatait, kitart a nehéz időkben is, problémáit kreatív megoldásokkal teljesíthető feladatokká fordítja át, az elnyeri az elégedett, boldog életet (a mesebeli aranyakat), az, aki jó dolgában is panaszkodik, másokat hibáztat, az panaszait megerősödve és megsokszorozódva kapja vissza az élettől.
Két asszony, két út, két választás. Mert van választás.
Mielőtt elgondolom, mielőtt kimondom, jól teszem, ha eldöntöm, panaszra vagy hálaadásra nyitom a szám. Mindkettő gyümölcsét nekem kell learatnom / én arathatom le. Van választásom.

Mese a kezed öt ujjáról

Hónapok óta az egyik kedvenc mondókatípusunk a kislányommal a kéz ujjaival babráló kiszámolók, az ún. testtudatosítók. Ehhez ma egy hosszabb változatot is tervezek az esti programba, egy erdélyi-szász népmesét, amelynek szereplői Piki, Liki, Csiki, Miki és Toki, a kéz ujjai.
A kalandos kis történetben a mutató-, középső, gyűrűs-, és a kisujj kirándulni mennek, de a hüvelykujjat otthon hagyják, pedig az figyelmezteti őket a veszélyre.
Jól indul a túra, még egy folyón is sikerül átkelniük, sőt finom mézet is találnak, csak épp ellenségbe ütköznek: a gyilkos medve fenyegeti őket. De minden jól alakul, mert a hüvelykujj a segítségükre siet. És innentől már mindenhová csak együtt mennek, nem hagyják el egymást.
(Aki szintén elmesélné a kisgyerekének, megtalálja az Itt vagyok, ragyogok című mesegyűjteményben, a Kolibri Kiadónál jelent meg.)
Ahogy az esti mesemondásra készülök, amíg a kislányom délutáni szunyókálását tölti, az egyszerű történet kapcsán beugró asszociációkat gyűjtöm:
felelősségvállalás
közös kaland
egymás támogatása
bizalom
a hibázás lehetősége
újrakezdés
fejlődés
magasabb szintre emelkedés
összetartozás
hit önmagunkban és a másikban
az élet játéka
érzelmek skálája
tanulás...
Nem kevés egy "bugyuta kis történettől", ugye?
Mert egy népmese mindig több, mint aminek és amennyinek elsőre látszik.
És, ha a kezem ujjaira pillantok, egyszerre ugranak be a tudatomba a fenti kulcsszavak, és tolnak afelé, hogy meg is akarjam élni a kapcsolatoknak, az életnek ezt a széles spalettáját. Üzenet nekem, üzenet a gyerekemnek. És üzenet neked is, ha engeded.

Guruk és tanításaik 2.

Elgondolkodom, hogy most a napokban mennyi és milyen "tuti életreceptbe" futok bele olyan helyekről, ahol a szerző (a guru) önjelölt tanító, forrása a saját véleménye, az, ahogyan számára összeállt az élet. Egy közös vonást vélek felfedezni: szerintük teljesen "old school" a kapcsolatok "javítgatása", ami nem szolgál, nem épít, azt le kell cserélni. Hatalmas fészbukos követőtáborok, sok-sok lájkkal.
A futócipőm jut erről eszembe. Ha nem kényelmes benne futni, le kell cserélni - főleg, ha még akciósan is kínálnak egy újabb menő cipőt...
Tényleg ennyire nem evidens, hogy az emberi kapcsolatok (legyen az párkapcsolat, házasság, rokonság, barátság, szülő-gyerek viszony) nem hozhatók párhuzamba a futócipővel?
Hogy a párkapcsolati kihívások, a kapcsolati nehézségek feszültsége megoldásért kiált! Önmagunkba nézni, ránézni a helyzetre, elcsendesedni, megoldást keresni a másikkal közösen - vagy önigazoló dölyfösséggel hagyni csapot-papot?
Persze, vannak helyzetek, amikor nyilvánvalóan menni és lezárni kell. Pl.: egy bántalmazó kapcsolatban nem szabad benne maradni.
De miért lenne az az alapszabály, hogy amint nem tesz boldoggá a másik, amint nem ugrik és táncol a kedvem szerint, akkor "jobb" után kell néznem?
Ha valakit beengedtem az életembe, felelősséggel tartozom érte és magamért is. Türelem, higgadt megoldáskeresés, szeretetteli odafordulás segíthet átjutni a holtponton - mert lehet, hogy a másiknak is "csupán" értő figyelemre van szüksége - és elő fog bújni a szebbik arca. Így tudunk egymásnak és önmagunknak szebb életet varázsolni, és ebben is útmutatóink lehetnek a népmesék - nagyon gyakorlatiasan mutatják meg, hogyan.

GURUK és tanításaik

Tudom, hogy sok embernek könnyebb úgy, ha egy általa tisztelt guru irányelvei szerint élhet. Hiszen jó dolog kész mintát kapni - nincs is ezzel semmi gond, ha a minta valóban egy működő életmodell, nem csak jól hangzó szavak puffogtatása. Ma utóbbiról lesz szó, nevek nélkül, mert nem az a célom, hogy bárkit megbántsak, csupán a jelenséget szeretném megmutatni. És még azt is, hogy mennyire fontos, hogy TISZTA FORRÁSBÓL merítsünk lelkünk táplálásához is.
Egy általam kedvelt oldal ma reggeli megosztásában olvasom az ismert guru gondolatait. Jól hangzó szavak - mindjárt receptet is lehet belőlük gyártani. Rövidítve ennyi a gondolatmenet:
A valódi szeretetben szabad és boldog vagy. És a másik is az. Ha nem, akkor az nem igazi. Ha nem repülsz a jelenlétében, akkor az sosem volt az. Ha nem vagy vele önfeledt és szabad, akkor az csak kizsákmányolás.
Jól hangzik, ugye? És, mert van benne igazság, ezért tud jól hangozni.
Aki járt már az élet hétköznapjaiban (igen, olyan napokban, amikor nincs ünnep, nincs nyaralás, semmi extra program nincsen, csak egy átlagos napirend bevásárlással, munkával, futással a busz után, házimunkával, leckeírással a gyerekkel stb), az tudja, hogy nem lehet mindig magas hőfokon égni. Éppen azért annyira jó egy Balaton parti kávézás, mert akkor süt a Nap, nem vár utána a házimunka, és van idő komótosan beszélgetni. Ilyenkor - természetesen - jobban át is érezzük, hogy jól vagyunk a bőrünkben, szárnyalunk. Lehetek jól a bőrömben akkor is, ha épp a kisgyerekemhez kelek fel egy éjszaka már hatodjára, DE az nem a boldogság és a szárnyalás állapota, hanem a fáradtságé. Ez is része az életnek. Ezért is lehet hálásnak lenni. Aztán az is része az életnek, hogy rendszeresen ki kell takarítani a fürdőszobát, a budit, na, ez nem szárnyalás. Aki szerint az, ahelyett mindig más csinálja - vagy csak néha csinálja, poénból.
Arra akarok kilyukadni, hogy vannak élethelyzeteink, feladataink, amelyeket át kell vészelni, meg kell csinálni - de nem adják a szárnyalás élményét. És ez rendben is van, mert ezek a "WC-pucolás" szerű feladatok is részei az életünknek. Jó élni, és jó ezeket is megélni.
DE - ahogy a Szindbádról szóló bejegyzésemben néhány napja írtam - a boldogság és a szárnyalás állandó kergetése tévútra visz. A népmesék ezt is világosan tanítják: a boldogság mindig kegyelmi állapot, amelyért újra és újra tenni kell. Lelkesedéssel, ötlettel, kreatívan, szeretettel, önmagunkért és a másikért. A népművészet, a népmesék világa tiszta forrás - érdemes feléjük fordulni, és a forrásukból meríteni.

MESE VOLT, IGAZ VOLT

"Mese volt, igaz volt." - ez talán a legkedvesebb záróformulám azok közül, amelyek a mesék végén hallhatók/olvashatók. 
Egyszerűségében világít rá arra a tényre, hogy a mese nem puszta szórakoz(tat)ás, hanem nagyon mélyen köze van a valós életünkhöz. Sárkányokat és manókat nem szoktunk a fizikai szemünkkel látni, mégis ők és a hasonló mesebeli alakok a röntgen pontosságával írják le belső folyamatainkat, lelkünk sötét és világos tájait. Egy sárkány mesebeli dinamikája jól mutatja azt is, hogy nem elcsöppenő, lányregényes lelkizésről van szó a mesékben - hanem tudatos és tudattalan világunk pontos rajzáról. Ha jól fejtjük meg a mese szimbolikus rajzát, követhető és élhető életmodelleket, mintákat nyerünk. Az a csodálatos ezekben a mesebeli életmodellekben, hogy nem szájbarágósak és nem is olyan "jó tanács" jellegűek, amelyekkel (ahogy mondani szokás) tele a padlás.
A mesét akár olvassuk, akár hallgatjuk, érdemes magunkat átadni egy lecsendesült, mondhatni meditatív állapotnak. Befelé kell figyelnünk, mert a mese minden hőse bennünk (is) él. 
Érdemes gyakorlatozni, hogy egy-egy mesében mely alakkal vagy tárggyal, esetleg motívummal, szófordulattal tudunk azonosulni vagy éppen melyikben ismerünk magunkra. És ahogy végezzük ezt a gyakorlatot, észre fogjuk venni, hogy bizony a negatív alak, a gonosz boszorkány, a vérengző sárkány is bennünk él. Persze, ezzel nem kellemes szembesülni. Csakhogy a mese azt is megmutatja, hogy VAN VÁLASZTÁSUNK: dönthetünk, hogy dolgozunk-e személyiségünk fényesebb részén, vagy átadjuk magunkat a romboló erőknek. Ha így, a meséktől tanult tudatossággal nézünk rá az életünkre és az előttünk álló feladatokra vagy problémahalmazra, könnyebben észrevehetjük, hogy lehet keresni az útvesztőből kivezető megoldást. 
Sokféle módon értették már félre azt, hogy a mesében "mindig győz a jó". A jó győz, de aki a rosszat választja, az marad a sötétségben. Hófehérke mostohája sosem tapasztalja meg az anyaság örömeit, mert a kegyetlenséggel vált eggyé. A hétfejű sárkány nem lehet király, mert nem tud felelősséget vállalni, csak agresszív erőkkel birtokolni. De mindannyiunkban ott él a győztes királyfi is, aki célba ér, elnyeri a királylány kezét és a fele királyságot. Hogy hogyan, ennek járunk utána az INSPIRÁLÓ MESÉK előadássorozatban. Erről bővebben itt: http://eletmese.com/aktualitasok/

Szindbád, az anti-királyfi (avagy a rosszfiúk lélektana...)

A mesékben a királyfiak és a királyok élhető és követhető életmodellt mutatnak.

Ma mégsem egy mesebeli királyfiról, hanem egy (legendássá vált) irodalmi hősről írok. Miért? Mert tőle is tanulhatunk - csak épp a másik irányból. Vagyis onnan, hogy hogyan NE vezessük az életünk, amennyiben harmonikus kapcsolatokra vágyunk.
A budapesti Nemzeti Színház Szindbád című előadását pár hete láttam, ezután vettem elő Krúdy Szindbád-történeteit, hogy utánagondoljak - és meg is írjam.
Az előadás fotói: http://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/szindbad/kapcsolodo-tartalmak

Szindbád szerepében: Mátray László (fotó: nemzetiszinhaz.hu)

    Szeretek töltekezni és energiát nyerni színházi előadásokból is, most nem sikerült - de ez nem a rendezőn, vagy a színészeken múlt. Szindbád leszívja az életerőt - a sajátját és másokét is. 
Végigvittem a gondolatot, hogy mitől anti-királyfi ő. Leírom, hogy szemünk előtt lehessen, milyen egy biztosan nem működő életmodell. Az sem baj, ha valaki magára ismer (akár Szindbádként, akár Szindbád szeretőjeként) - a lényeg, hogy ezt felismerve jó irányba kormányozhassuk életünk hajóját. A jó irány megtalálásában és az úton maradásban segítőtársaink lehetnek a mesék. Szindbád mutatja, hogyan NE, a mesék mutatják, hogyan IGEN.
A Nemzeti Színház előadása jó alkalom lehet a magunkba nézésre, az önismeretben növekedésre - arra, hogy ebből a szempontból is végiggondoljuk a párkapcsolatunk. Krúdy mondatai a színpadról segíteni fognak, hogy megtaláljuk a saját mondatainkat.

Sokan ismerik a Szindbád filmet, melyben Szindbádot Latinovits Zoltán alakítja (rendező: Huszárik Zoltán). Ma is játsszák nemcsak a filmklubok, de a youtube letöltések is mutatják, hogy érdekli az embereket Szindbád alakja. A Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila rendezésében látható a Szindbád egy sokrétű, mai, friss előadásban. Pedig Szindbádtól nem tanulható el a boldogság titka, merthogy maga sem tudja azt. 107 nőt szeretett, de a boldogság titkát nem tudta… 107. Nagy szám, ugye? Ennyi tapasztalatba, próbálkozásba csak bele kellene férnie, hogy rátaláljon a titokra, nem?!

Hát nem. Belefér az, hogy fiatal lány hal meg miatta szerelmi bánatban, hogy idősebb nő önmagát is megalázva lábat csókol neki. Belefér könyörgés, mindig új kaland keresése, mások által irigyelt vonzerő, utazások, gasztronómiai csodák – de a szeretet csodája nem fér bele. Miért? Mert mindaz hiányzik belőle, amitől – a mesék értelmében – király, azaz kiteljesedett felnőtt férfi lehetne.

Érdemes erre felfigyelni, mert a 107 hódítás mégiscsak mutat valamit. Szindbád szinte minden korosztály nőtagjai között népszerű. Erre mondják, hogy „A nők szeretik a „rosszfiúkat”.” Nos, aki szereti a rosszfiúkat, az kaphat is – de ezzel nem a női kiteljesedése fog megvalósulni, csak egy keserű tapasztalatot fog szerezni.

A boldog párkapcsolat egyik alappillére a mesék szerint, hogy mindkét fél kiteljesedhet benne: a nő nőként, a férfi férfiként. Egymást emelve és segítve mehetnek a közös és egyéni céljaik felé – mert mindkettő (a közös és az egyéni cél is) fontos!

Él egy szólás-mondás, mely szerint: „Az érzelmeknek nem lehet parancsolni.” Ez igaz. Egészen addig igaz, amíg napvilágra nem hozom, nem tudatosítom, hogy például miért ragaszkodom én egy rosszfiúhoz. Miért kötöm magam olyan párkapcsolathoz, amely rabságban tart, amelyben a másik fél engem megaláz? Milyen árat kell nekem ezért a párkapcsolatért fizetnem?

Mi az oka, hogy hagyom magam befolyásolni, manipulálni, hovatovább megalázni testben és lélekben?

Szindbád elrettentő példa arra is, hogyan tudja valaki a másik ember lelkiismeretét foglyul ejteni. Az alacsony önbecsülés, az önbizalom és az önismeret hiánya mindannyiunkat méltatlan élethelyzetbe hozhat. Ezért is fontos mind a gyerekeinket, mind önmagunkat önismeretre nevelni, illetve kialakítani az önismeret igényét. Hadd mondjam erre a példát a Zöld fátyol című Szindbád-történetből. Ebben Szindbád a szeretőjét, Mitrát a templomban (!) megesketi, hogy mindig és örökké csak őt fogja szeretni. Amikor az eskü után Mitra elmondja aggályait, hogy szülei és az Isten ellen is vétett ezzel a hamis esküvel, akkor Szindbád letarolja a maga szóvirágaival, mintha a legnagyobb jó az ő titkos (!) szerelmük őrzése lenne, miközben arról is handabandáz, hogy Mitrát ő mostantól fogva feleségének tekinti.

Aztán kényszeríti a lányt, hogy imádkozzon esküje visszavonása miatt, gyakorlatilag ezzel önmagát átkozza meg („Kérje, hogy sohase legyen leánya, sem fia, aki boldogtalan lehetne mások hamis esküje miatt. Imádkozzon, hogy sohase szeressen életében..” 

Ez a bántalmazásnak verbális formája. Tudjuk, hogy szavakkal is lehet ölni. Az Újszövetségben Jakab levele a nyelv bűneit a legnagyobb bűnök között említi, amely felperzsel mindent.

Hogyan lehet védekezni az ilyen lelkiismereti terror ellen?

Ha szerelmes valaki, és – rózsaszín ködben – a másikat tökéletesnek látja, akkor nagyon nehéz. Viszont, aki erős önismerettel és önbecsüléssel rendelkezik, az ilyen helyzetbe bele sem megy, vagy, ha mégis, akkor visszautasítja, kikéri magának, kilép belőle. Ehhez azonban erőre, belső erőre van szükség. Mert az önismerethez és az önbecsüléshez is belső erőre van szükség. Hogy ezt hogyan tudjuk a gyakorlatban is felépíteni, ebben is segítenek a mesék.

Király és királynő között nincs sem testi, sem verbális bántalmazás. Tisztelet van és hála, hogy a közös úton együtt járhatnak.

Tisztelet és hála: ezek is olyan szavak, amelyeket meg kell tanulnunk mélyebben értelmezni.

A tisztelet magában foglalja azt is, hogy hagyom a másik életútját, erejét, képességeit kibontakozni. Ha tervei vannak, nem visszahúzom, hanem biztatom.

És hálás vagyok neki, hogy ő ugyanezt megadja nekem.

         Szindbád (és a hozzá hasonló férfiak és nők) a boldogságról is élhetetlen elképzeléssel bírnak. Kergetik. Örökké kergetik.

A Vörös ökör című elbeszélésben Szindbád felismerhetné, hogy tévúton jár. Volt szeretőjénél, Franciskánál jár, akit így faggat:

„ - Nem bántad meg, hogy éltél? Boldog voltál, vagy boldogtalan?”

„- Mind a kettő voltam, mert szamár az, aki az életét egyformának rendezi be. Szerelmes voltam, szerettek, szerettem, adtam, kaptam. Sírtam. Majd örültem… Talán azért volt, hogy nem haltam bele sem a bánatba, sem az örömbe.”

Szindbád ott hibázza el, hogy az életből csak az izgalmas, csak a magasfeszültségű perceket és órákat akarja. Mindig ezt keresi. Nincs ereje vagy fantáziája egy helyzetet, kapcsolatot végigvinni – és a másik embert és önmagát is mélységében megismerni. Az a téveszméje, hogy ő „nagyon él”, közben pedig csak a felszínen táncol – mert senkivel sem tud igazán kapcsolódni, a szeretet és a szerelem lehetőségeit megélni. Szánalmat keltő, ahogyan A tetszhalott című elbeszélésből megtudjuk, hogy Szindbád a halála után senkinek sem kell, senki sem siratja. A szeretője szekérre rakja a halottat, és hazaküldi a feleségéhez, a feleség ugyanígy vissza a  szeretőhöz. Szokták mondani, hogy egy kapcsolat addig él, ameddig mindkét felet építi, emeli. Szindbád minden nőt kifoszt, akivel csak kapcsolatba kerül. Elszívja szeretetenergiájukat, így végül sem nekik, sem Szindbádnak nem marad.

         Miközben Szindbád ködös-kalandos világa valahogy tényleg izgalmas, alakja mégis idegesítően taszító. Már, persze csak akkor, ha az ember fia (lánya) tartja magát annyira, hogy többet várjon az élettől, minthogy 107 szerető egyike legyen. Szindbád felismerteti velünk, hogy várjunk többet az élettől – mert ettől jóval többet és mást tud adni a Sorsunk, egyszerűen emberlétünk okán! Gyere velem a mesék szavát meghallani, hogy kinyithasd a tudatod, a szíved, a gondolkodásod egy valódi örömmel és szeretettel, elköteleződéssel teljes élet számára!
Várlak az INSPIRÁLÓ MESÉK című előadás(sorozatom)on szerte az országban, amelyen éppen ezzel a témával foglalkozunk. Figyeld az aktualitásokat a facebook.com/eletmese vagy az eletmese.com oldalon! Ezen az oldalon információkat találsz akkor is, ha egyéni konzultációra jönnél személyesen vagy skype-on.