Meseterápia és belső erő (A két bors ökröcske)

A két bors ökröcske című mese jelentéstartománya átfedésben van az előző blogbejegyzésemben megidézett Aladdin és a csodalámpa című meséével. Témájában, szüzséjében ugyan nem fedezünk fel hasonlóságot a két mese között, mégis, ha hagyjuk hatni a szöveg képeit, belépünk a mesék terébe, hamar ráérezhetünk, mi a közös pont az Ezeregyéjből és a magyar népmesekincsből származó szöveg között. Gondolkodjunk együtt!
A főhős mindkét mesében külső segítséget kap, hogy élete jobbra forduljon: Aladdin a csodalámpát és a varázsgyűrűt, a szegény ember a két bors ökröcskét. De vajon mit jelenítenek meg a mesék világában ezek a (valóságban nem fellelhető) tárgyak, illetve állatok? Talán mindenki emlékszik az iskolai irodalom- és művészeti óráiról arra, hogy a művészeti alkotásokban önmagukon túlmutató, megfejtésre váró (dekódolandó) jelek találhatók - ezért kell pl. a diákoknak sok szövegen át megismerkedniük a metaforákkal, hasonlatokkal, szimbólumokkal és sok egyéb (nyelvi) jel működésével. Az, aki olvas irodalmat, megfigyel festményeket kiállításokon, hallgat zenét, és egyáltalán napi kapcsolatban van a művészetekkel, könnyen ráállítja az agyát ezeknek a jeleknek a megfejtésére. De annak sem kell lemondania a megértésről, a művészettől kapott inspirációról, aki eddig úgy gondolt az irodalomra, festészetre, szobrászatra, zenére stb., mint tőle távol álló dolgokra. Ha csak egyszer is személyes tapasztalattá válik, hogy igen, ez az alkotás (pl. mese) nekem személyesen üzen valamit, és ezt az üzenetet cselekvéssé tudom változtatni az életemben, jobbá, sikeresebbé, teljesebbé tudom tenni általa életem egy területét, akkor már értelmét látom, hogy pl. meséket "bogarásszak", és feltegyem magamnak a kérdést: HOL VAGYOK ÉN A MESÉBEN?

Mai mesénk hőse a történet elején olyan tapasztalatot él át, amelyet mindannyian ismerünk: elakadtam az élet egy pontján, nem tudom, hogyan tovább, csak azt tudom, hogy így és most rosszul érzem magam a bőrömben.
Az első dolog, ami figyelemre méltó, hogy a szegény ember (felesége tanácsára!, amit meg is fogad) cselekvésbe kezd, hogy megváltoztassa kilátástalannak tűnő helyzetét: böjtölni kezd, és elvárja, hogy a böjt eredményeként változás jöjjön!
Azt hihetnénk, hogy a böjt kudarc, hiszen nincs látványos változás, a család anyagi helyzete nem rendeződik. De a böjt hatására történik egy komoly fordulat a szegény ember gondolkodásában: ráébred, hogy az új lehetőségért ki kell mozdulnia szegényes háza biztonságából, útra kell kelnie.
Kitűzi a célt ("megyek az Istenhez"), és felszerelkezik az útra (hamuban sült pogácsát visz magával). Meg akarja érteni, mi eddigi kudarcainak (szegénységének) az oka, és ezt megértve változtatni akar.
Ez az erős belső elhatározás pedig meghozza a találkozást a két bors ökröcskével - akik a mese világában NEM a gazdaságban segédkező állatok, hanem táltosok: azaz a belső erő megtestesítői!!! A szegény ember tehát hozzáfér mostmár legnagyobb kincséhez, saját belső erejéhez - amellyel át tudja lépni saját határait, olyan feladatokat tud megoldani, amelyekbe korábban bele sem kezdett volna, mert nem volt hozzájuk hite, önbizalma.
És átalakul az élete, egy új élet kezdődik számára: élet, amelyben már kibontakoznak képességei, mostmár jól érzi magát a bőrében, boldogul.
Legyen ennek a mesének az üzenete inspiráló mindannyiunk számára az új esztendő kezdetén! A két bors ökröcske fényében kívánok sikeres, boldog új évet!

*** A két bors ökröcske című mese olvasható többek között a Mesélj nekem sorozat Kicsikről és óriásokról című kötetében.