Most egy olyan színésznőről mesélek, akit hallottam már nyári estén Füreden a Budapest Klezmer Banddel zenélni, láttam már közönségfilmekben játszani, és kőszínházakban is nagyot alakítani.
Rá mindig kíváncsi vagyok. Egyedi kisugárzása és tartása van. Kultúrák, nyelvek, empátia, finomság, érzékenység, valódiság, életenergia: valahogy ezekből áll össze, ezért jó őt bármiben látni.
Bulvárhírekben sosem találkoztam vele, talán nem is szerepel ilyesmiben - mert ami belőle fontos, az ott van a színpadon, akár énekel, zenél, akár prózában vagy versben szólal meg.
Ez a blog nem akar színházról, irodalomról közvetlenül írni, de akar megragadni minden olyasmit, ami az életünket a harmónia felé segítheti, katalizátor lehet, hogy jobban, szebben, okosabban éljünk.
Ezért írok ma Tompos Kátyáról. Egy friss interjút olvastam vele, és a mondatokon megint csak átragyog, amit én annyira fontosnak tartok minden ember életében legyen művész vagy bármi más: vállalja magát, a saját útján jár, a belső késztetései mozgatják.
http://7ora7.blog.hu/2016/04/28/tompos_katya_szamomra_a_hatalmi_harcok_erthetetlenek
Aki meghallja a belső hangját, és erőt merít, hogy a belső hang által súgott-sugalmazott úton járjon, az kapcsolatban van a saját táltos paripájával. A népmesékben a táltos paripa személyesíti meg a belső erőnk. Azt az erőt, amelynek az érzékelése a mai embernek sokszor nehéz. A legtöbben nem is tudják, hogy létezik. Pedig nélküle nem élhetjük azt az életet, amely igazán a miénk. Amelyet akkor élhetnénk, ha igazán tudnánk, hogy kik vagyunk és mi a dolgunk az életben.
Az önismerethez elengedhetetlen a párbeszéd a bennünk lakó táltos paripával. Tompos Kátya érzékelhetően jól működteti ezt a párbeszédet. Gyerekkorától fogva tudja és érzi, hogy az ő világa az ének, a tánc, a színészet. Semmilyen praktikus tanács nem hallgattatta el benne ezt a belső hangot, efelé ment, ezen az úton van - és jó úton van. Az arcára van írva, hogy virágzik. Ez a siker. Ez az igazi siker. Mert minden ember abban tud igazán kibontakozni, amihez indíttatása van - azt is mondhatnám, hogy abban tud kibontakozni, amiben az Égiek vezetik. Mert akkor lesz inspirációja, ihlete, ereje megújulni, továbbmenni, küzdeni - és a sikert is megélni.
"Csak a szívem érzi" - énekli Tompos Kátya a Szép Ernő vers nyomán. Hát, ez az, ami megteremti a kapcsolatot a táltos paripánkkal: a szív hangja. Erre kell rászánni az időt, a figyelmet. Mondhat bárki bármit felgyorsult világunkról, a vonzó digitális technikáról, egy biztos: a ma emberének ugyanúgy, mint bármikor bárkinek a történelem során, aki harmóniában akart élni: naponta meg kell állnia, el kell csendesednie, hogy meghallhassa a szíve hangját - hogy eligazodjon az életben, hogy jó döntéseket hozzon, hogy tartalmas élete lehessen.
Szép Ernő: Csak a szívem érzi Nem érzi a halott veréb, ha a ló a begyére lép, csak a szívem érzi. Nem érzi a száraz levél, ha sárba teszi le a szél, csak a szívem érzi. Ha válnak néma fellegek, nem érzik azt meg az egek, csak a szívem érzi. Nem érzi nyíló rózsa azt, hogy elvesztette a tavaszt, csak a szívem érzi. Nem érzi azt a sárga Hold, hogy végtől végig árva volt, csak a szívem érzi.
Itt meg is hallgathatjátok: https://www.youtube.com/watch?v=Jnt3Fsli8lw
Önazonos embert látni, akit a szíve hangja vezet és visz sikerre, mindig jó. Tompos Kátya ilyen. Ne féljünk tőle tanulni. Legyen valaki művész, villamosmérnök vagy kertész, a lényeges ugyanaz: meghallani a szív hangját, felvenni a kapcsolatot a bennünk élő táltos paripával, és így élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése