Sokféle mese létezik. Terápiás szempontból biztosan a népmesék a legértékesebbek. Most mégsem népmeséről írok. Egy angol szerző darabját láttam szombat este a pesti Turay Ida Színházban. Ennek kapcsán mesélek én is.
Be kell vallanom, hogy előítéletekkel indultam: nem szeretem a könnyed, limonádé darabokat, az olcsó poénokat, így tehát fel voltam rá készülve, hogy katarzismentes este lesz. Sietek leszögezni: nem tévedtem. A színdarabról legyen elég annyi: nem egy Shakespeare mű, a színészek játéka pedig, Mikó István kivételével, igazán felejthető. Így aztán Ron Aldrige Csak kétszer vagy fiatal című vígjátékát nem ajánlom, ha jó színházat akarsz látni.
Akkor mégis miért írok róla?
Mert egy gyengécske vígjáték és egy színházas este is pont jó alkalom lehet a hálaadásra, az élet élvezetének gyakorlására!
Tulajdonképp már délután eldöntöttem, hogy, ha már így alakult, hogy a tágabb család ezt az előadást szavazta meg, én meg tudom, hogy az előadás nem lesz olyan, ami nekem tetszeni fog, akkor megkeresem az estében azt, ami jó, és ezáltal egy nagyon jó esténk lesz! A terv bevált! :-)
Színház előtt egy nagyobbat sétáltunk a megújulásban lévő IX. kerületben, öröm volt látni, mennyit változott, előnyére, a hangulat, az épületek. Aztán eleredt az eső, így előbb értünk a Kálvária téri színházba: szuper, mert a színházi büfében sorban állás nélkül kaptunk nagyon finom kávét, narancsos-kivis szendvicset, és a büfés hölgy is kedves volt. Mutatom:
"Minden bugyit alulnézetben fogtok látni." - ez mondjuk engem nem dob fel, de... elindul a darab, és én rájövök, hogy a bugyikhoz képest van itt valami még érdekesebb: pont rálátok a súgóra, látom a kezében lévő szövegpéldányt, és persze azt is, épp kinek súg. Ez remek, rájövök, hogy mostmár nem is a vígjáték nézője, de aktív szereplője vagyok. Nagyon jól szórakozom, sportot űzök a súgó és a színészek együttműködésének kifigyeléséből :-)
És még nincs vége az estének! Színház után a 90 éves dédihez megyünk (ő is velünk volt színházazni), nagy adag tiramisu, pogácsa, bor az éjszakai menü. Vígjátéki hangulatban telik a vendégség is, aztán hazakocsikázunk, kislányunk abban a pillanatban ébred, ahogy belépünk az ajtón, és már hív is: Anyaaaaa!
Csodás este volt - mert ez is az élet, mert annyi mindennek lehet örülni! Lehetett volna persze bosszankodni az eső meg a gyatra vígjáték miatt, dehát VAN VÁLASZTÁSUNK. És naponként eldönthetjük, hogy arra nyitjuk ki a szemünk, arra fókuszálunk, ami örömet okoz. A többinek is tudatában vagyunk, de nem engedjük, hogy eluralja a gondolkodásunkat, az érzelmeinket, a hangulatunkat.
Ez a mese most az én mesém volt.
Mese volt, igaz volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése