Amikor az életutat keresztezi a történelem - Tompa Andrea: Fejtől s Lábtól

Örültem, hogy ez a könyv nem 200, hanem 480 oldal. Mert szívesen voltam a hőseivel, szívesen tudtam meg tőlük-róluk többet. Hogy milyen is (volt) igazából Erdély, hogy milyen is (volt) kisebbségi magyarnak lenni - közhelymentesen, életszerűen.
Két sors fonódik össze a könyv lapjain, DE ez az összefonódás nehezen alakul: beleszól a világháború és Trianon...
Ma sokféle módszer szól arról, hogy "formáld a sorsod a vágyaid szerint". Az én generációmnak ez valahogy könnyen befogadható, hiszen éppen a mi fiatalkorunkkal nyílt ki a világ: a gimnázium elején ért a rendszerváltás, lehetett már utazni, más országok polgáraival gondolatot cserélni, sőt, amikor öt éve Bécsbe költöztem a szerelmemhez, ez már semmilyen nehézségbe nem ütközött.
Azt nem mondhatjuk, hogy 1975-ben beleszülettünk a szabadságba, de még elég fiatalok voltunk, hogy a szabadság a vérünkké (és így természetessé) váljon. Ehhez képest az, hogy múlt vasárnap a soproni határátkelőnél 38 percet kellett állni és várakozni, már nagyon furcsa. Megszoktuk és természetesnek vesszük, hogy jövünk-megyünk az unió országai között. Tompa Andrea regényében viszont visszacsöppenünk abba a világba, amikor a Kolozsvárról Pestre tartó vonatra egyszercsak útlevéllel lehet felszállni. Amikor két fiatal erdélyi orvosnak úgy kell megtalálnia a helyét a világban, hogy számít a származás, és egy új világrend van kialakulóban - ami nem nekik kedvez...

 Aztán van itt még valami, amit mai nőként igencsak elgondolkodtató olvasni. Az egyik orvos ugyanis nő: doktornő. Az első nők közé tartozik, akik a kolozsvári egyetemen tanulnak. A közvélekedés szerint: amelyik nőnek szép a lába, annak nincs szüksége arra, hogy tanuljon - az jól megy férjhez. Ebben a világban nem is csoda, ha a főhősnőt kitagadja a családja, és tanulmányaiban, életében nem támogatja tovább. Számára alapvető tapasztalattá válik, hogy kétszer (vagy sokszor) annyit kell teljesítenie, mint férfi kollégáinak, hogy egyáltalán a diplomáig eljusson.
Ezt a "nőproblémát" elsőre boldog távolságtartással olvassuk: Ó, ma már ez nincs így! Aztán - ha jobban belegondolunk az életünkbe, pályánkba - hááát, találhatunk benne párhuzamokat a hősnőével... Hogy egy kisgyerekes anya ma hogyan tér vissza a munkaerőpiacra, milyen elvárásokkal találkozik, és hogyan tudja (ha tudja) megvalósítani a szakmai ambícióit... Megér egy misét!

                                    A fotón Tompa Andrea, a szerző látható (forrás: facebook)

Amiért a blogban is szívesen írok erről a könyvről: egy igazán mély, őszinte szembenézést mutató lélektani és önismereti utazás. Egy férfi és egy nő felnőtté válását kísérjük végig: kezdő egyetemistákból lesznek érett emberek, gyakorló orvosok - akik a saját lelkük küzdelmei mellett küzdenek a külvilág erőivel is. A történelem erői dolgoznak, nekik pedig a háború és a trianoni elcsatolás következtében folyamatosan változniuk és megújulniuk kell. Megújulnak főnixmadárként, de a megújulás sokszor inkább fájdalmas. Mégis, ami nagyon fontos: a korlátozott szabadság keretei (ketrecei) között is képesek az értelmes életre. Mert hisznek benne. Mert akik hisznek benne, azoknak úgy kell, hogy alakuljon.
Ez a történet nem rózsaszín. És mégis, pont ezért elgondolkodtat a saját utunkon is. Terápiásnak is mondom, ha árnyaltabban, megértőbben, elfogadóbban akarod látni Erdélyt, a magyar történelmet, a provincializmust, a fővárost, a nőket, a férfiakat, a saját sorsodat.