2016. május 9., hétfő

Hinni a gyerekünkben - támogatást adni

Ma is "lapszemlézem", csak épp egy tévés interjú kapcsán. Írtam már, hogy nagyon szeretem az Arckép műsort, mert majd' mindig olyan vendége van, aki engem valamiért izgat. Kadarkai Endre pedig jól kérdez, olyan arcképek rajzolódnak ki, amelyekből mindig van mit továbbgondolni.

Most a legfrisebb arckép Nagy Zsolt színészé.
A 15. perc környékén hangzik el az a mondat, ami miatt a mai bejegyzést megírom.
Itt lehet az egész interjút megnézni:
https://www.youtube.com/watch?v=ZoUGk8Nhuts

Nagy Zsolt több ponton is beszél a gyerekkoráról. Elmondja, hogy az apja sosem volt büszke rá, nem tartotta és talán ma sem tartja sokra azt, hogy a fia elismert és országosan ismert színész lett. Ezzel összefüggésben beszél a saját kisebbségi komplexusáról, és arról, ahogyan ezt kompenzálta és kompenzálja a mai napig. Nehéz hátizsák ez.

Ki hinné, hogy egy nyilvánvalóan tehetséges és sikeres művészember életét is befolyásolhatja a gyerekkori (majd a felnőttkorba átívelő) szülői attitüd?

Amikor a szülő már a kisgyermekét értékesnek, egyedinek ismeri el, és ezzel támogatja, akkor úgy tölti fel az érzelmi tankját, hogy a gyerek "énereje", önmagába vetett hite is kiépül. Megalapozódik az önbizalma. Minden sejtjébe beleíródik, hogy az emberi élet érték, hogy minden személyiség ki tud bontakozni, és csodává tud válni. Értelmet nyer maga a létezés is. Nekem nagyon figyelemre méltó az is, ahogyan Nagy Zsolt az élet és a lét értelmetlenségéről beszél. Hangsúlyozom, hogy én őt nagy színésznek tartom, több színpadon és filmen is láttam. És ennek fényében még inkább óriási a figyelmeztetés: szülőként a gyerekünkben való hit, az ő elfogadása, támogatása kulcsfontosságú.
Bármilyen magasra jut majd felnőttként, bármekkora sikereket jár be, az érzelmi biztonság, a világban levés biztonságának az alapja otthonról, a szülői házból jön!

Ami azonban jó hír, és a mentális egészségünk szempontjából fontos tudni, hogy minden sérülésünk, lelki hiányunk vagy fájdalmunk olyasmi, amivel lehet és érdemes is dolgoznunk. Az, amit az önismereti munka során felszínre hozunk, és a tudatalattiban átírunk, az aztán a javunkat szolgálhatja. Megerősít, és új irányt vehet az életünk.
A ma leírt problémakörhöz a meseterápia során kapcsolható például A szamárbőr királyfi meséje. Elfogadás, támogatás, igazi önmagam, képességeim kibontakoztatása és megélése - ezek mentén lehet dolgozni. Ha a családban, a szülők felől - bármilyen ok miatt - ez sérült, akkor érdemes feldolgozni, hogy az életünk szabadabb legyen. Hogy megvalósíthassuk azt az életet, ami igazán nekünk való, ami ránk van szabva, amiben "jól vagyunk a bőrünkben". Ahogyan a szamárbőr királyfi is végül le tudta venni a szamárbőrét... Mert lehetséges!
Nagy Zsoltot láthatjuk manapság is "témába vágó" előadásban: az Örkény Színház Apátlanok címmel állította színpadra Mikó Csaba drámáját - amely 2013-ban el is nyerte az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat.
Fotó: orkenyszinhaz.hu


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése