Mesékről felnőtteknek

Mondókába zárt élet

Végh-Fodor Mónika2016. május 24. keddHozzászólások (0)Szerk. 16

Hallgatom a kislányom mondókáit és gyerekdalait – mint bármely anyuka, én is el vagyok olvadva, hogy az én 22 hónapos kis cicám hogy dalolászik  Az igazi közegemnek pici koromtól fogva a nyelvet érzem, így az ő beszédfejlődését figyelemmel kísérni számomra extra öröm. 

Énekelni mondókázni bárhol, bármikor lehet:-)

Születésekor Petőfi kötetet vittem a klinikára, hogy az Alföld soraival fogadhassam. Persze, túlzás volt. De mégis a törekvésem jól mutatja: költészettel és történetekkel akartam (és akarom) bevezetni az életbe, mert úgy hiszem, hogy a történetek élni tanítanak. Gondos szülő vagyok, azt akarom, hogy jól tudjon élni. És biztosan így vannak ezzel azok a szülők is, akikkel találkozunk Ringatón, Kerekítőn, Dúdolgatón vagy a Cini-Cini Tornán. Mert hisszük és bízunk benne, hogy már ezekkel a korai kis szövegekkel (legyen az mondóka vagy egyszerű dallamú gyerekdal) olyasmit teszünk a gyerekünk lelki hátizsákjába, ami a későbbi életére nézve is meghatározóan fontos.

Közben jól is érezzük magunkat – mert a ma, a most az, amit éppen megélhetünk, megragadhatunk. Imádom azt, ahogy a gyerekem kacagása száll a dalok között-fölött. Ahogyan építi első barátságait a még tőle is apróbbakkal a mondókák ritmusára. Ahogyan rácsodálkozik egy-egy hangszer megszólaló csengésére. A gitár a kedvenc, de minden új hangszer izgalmas:-)

Az elragadtatáson felül azonban még valamiről akarok most írni. Ezek a rövid, pici szövegek, amelyek a mondókák és gyerekdalok “testét” alkotják, igazi remekek tudnak lenni. A jó gyerekdal, a jó mondóka attól jó, hogy piciségében is valami igazit mutat már a világból. Megismerteti az emberi testet, vagy épp segít bízni abban, hogy a világ egy jó hely, érdemes volt ide megszületni. Nézzük csak!

“Hüvelykujjam almafa, / Mutatóujjam megrázta / Középső ujjam felszedte / Gyűrűsujjam hazavitte / Ez az iciripiciri mind megette.” – és máris összeismerkedik a gyerek a saját testével. Mennyire fontos, hogy a testünkkel való viszony jó alapokon álljon, hogy barátságban legyünk a saját testünkkel! Hihetetlen talán, de innen indul az is, hogy a későbbiekben kevesebb esélye legyen egy gyereknek testképzavarra, elhízásra, kóros soványságra. Pedig ez “csak” egy apró mondóka, amit mindenki ismer! 

Ringatón Sopronban Újvári Klári foglalkozásvezetővel

“Piros alma fenn a fán, / Szakítsd le te barna lány. / Leszakítom, megeszem, / Mert az almát szeretem.” – Csoki, chips, hamburger, kóla? Könnyebb az egészséges táplálkozást egy életre szokássá tenni, ha a vérünkben van ennek a mondókának a ritmusa. Nem hiszed? Pedig, biztosan hallottál már a gondolat teremtő erejéről, no meg a tudatalattinkba szavainkkal beírt programokról. Akit a tudatalattija a zöldségpult felé tol, az nehezebben parkol le a habos tortaszeleteknél. Egy-egy mondóka, amit kívülről fúj szülő és gyerek, mindig egy építőkocka az emberibb élet felé. Az elmúlt két évben számolatlanul veszem és gyűjtöm a népi mondókás könyveket, és rá kellett ébrednem, hogy nemcsak a népmesék világa aranybánya, hanem ezek az apró szövegek is gyémántok. Örömmel tanítom a kislányomnak is, és örömmel mondogatom én is bárhol, bármikor. A legviccesebb, hogy ezek a ritmusos szövegek mindenkit a bűvkörükbe vonnak: fújják a nagyszülők, és fújják a rokonok minden családi eseményen, de fújják a baráti házaspárok is, akik szintén kisgyereket nevelnek. Összehozzák az embereket, mint ahogy hajdanán (talán ma is) a népdalok, a népmesék tették.

“Fújj szél, meleg szél,/ Jön a tavasz, fut a tél, / Nem fúj már és nem havaz, / Itt van, itt van a tavasz.” –  Az élet rendjére is tanítanak a mondókák. Megtanítanak például bízni abban, hogy jön a megújulás, egyáltalán, hogy van megújulás. Ez a változásban való hit. Akiből ez hiányzik, az nehezen veszi az élet akadályait. Akiben megvan ez a hit, annak minden lehetséges. Azt nem gyűri le iskolai, munkahelyi, párkapcsolati stb. nehézség. 

Csiribiri mondókás tornán

És mindez tényleg benne van ezekben a kis “bugyutaságokban”??? Tényleg. Benne van. Nagyon-nagyon érdemes ezt felfedezni felnőttként is! És persze hála azoknak a szakembereknek, pedagógusoknak, akik ebben segítségünkre vannak, és foglalkozásokat szerveznek országszerte. Mivel mi sokat jövünk-megyünk az országban, sok városban megfordulunk, de azt kell mondanom, mindenhol a programunk fénypontja, ha be tudunk jutni egy Ringatóra, egy Kerekítő foglalkozásra vagy más, hasonló szervezett alkalomra. 

Biztosan sokatoknak vannak hasonló jó tapasztalatai, hozzászólásban írjátok meg, ha másnak is hasznos lehet!

Ha olvasnál még hasonlót és/vagy szeretnél értesülni a friss infókról, a "tetszik" gombbal tudsz csatlakozni az Életmese közösséghez: http://facebook.com/