Aladdin és a csodalámpa

Aladdin és a csodalámpa történetét mindenki ismeri, és a legtöbben felsóhajtanak: Na, persze, jó is volna egy ilyen csodalámpa, amely minden kívánságomat teljesítené!
A sóhajtozók többsége azonban csak legyintene, ha azt mondanám: Dehát Neked is van ilyen csodalámpád!

Pedig mielőtt legyintenénk, érdemes lenne egy kicsit eltöprengeni, mi is ez a csodalámpa, és vajon hol található? És, ha tényleg van ilyen csodalámpánk, ki az a varázsló, aki megfoszthat tőle, vagy éppen akinek a segítségével hozzájuthatunk ehhez a varázseszközhöz?
Aladdin cél és terv nélkül élte léha, naplopó életét. Egyszercsak nagy változás állt be az életében: célja lett (feleségül kapni Badrulbudur hercegnőt), és ez összerendezte az életét. Korábbi tunyasága eltűnt, feladatokkal teltek meg napjai (kieszelni, hogyan lehet a szultántól megkérni a lányát, méltó ajándékot küldeni, az ellenfelet, a nagyvezír fiát legyőzni, a hercegnőhöz méltó palotát építeni, majd a varázsló gonosz mesterkedését hatástalanítani, méltóvá válni a boldogságra).
A csodalámpa szelleme olyan feladatokat kapott Aladdintól, melyek megmutatták, a fiú céltudatosan halad az útján, nem kér felesleges vagy nagyzoló dolgokat, mindent a céljának rendel alá. Közben a személyisége is fejlődött: mesterség nélküli kamaszból művelt fiatalemberré vált.
Varázsgyűrűje és csodalámpája nem külső tárgyak, hanem belső erejének részei, megszilárdult lelki erejének mutatói. És, mivel belső lelki erőről van szó, megtámadni, megtépázni is csak belülről lehet: a varázstárgyakhoz hasonlóan a varázsló is belül van! Ahogyan a megtalált (élet)cél összerendezte Aladdin életét, és a belső varázslat elindulhatott, úgy lett a mesében egyre nyilvánvalóbb, hogy Aladdin rátalált az útjára, és nem kell többé tartania a gonosz varázsló hatalmától (akinek a feje ezért porba is hullik a történet végén).
Találjuk meg mindannyian életcélunk, és hozzá megkapjuk ajándékba - Aladdinhoz hasonlóan - a csodalámpát is!

A meseterápiáról bővebben 1.

A meseterápia célja - mint, jó esetben, minden más terápiáé is - az életerő erősítése.
Sokféle módszere van használatban a világon, Magyarországon legismertebb a Boldizsár Ildikó nevével fémjelzett Metamorphoses Meseterápiás Módszer, amelynek középpontjában a népmesék, és azon belül is a varázsmesék állnak. Vannak terapeuták, akik a maguk által írt terápiás mesékkel gyógyítanak (pl. ld. Nancy Davis történeteit magyarul Az aranytök című kötetben), illetve vannak mások, akik legendák, mítoszok vagy egyéb szövegek erejét is felhasználják a terápiás folyamatban.

A meseterápia számára - elvi megalapozásként - nagyon fontos Bruno Bettelheim mesekutató azon alapvetése, mely szerint a mesék forrása nem a történeti valóságban, hanem a pszichében található. Ebből következik, hogy a terápiában nem a mese erkölcsi vagy esztétikai értéke a fontos, hanem a tudattalanban lezajló hatása.

E gondolat mellé állíthatjuk Marie-Louise von Franz (aki C. G. Jung lélektani iskolájának képviselője volt) megállapítását, mellyel a terápia célját is érthetővé teszi a kliensek számára is:
"A tolmácsolás értelme és célja abban rejlik, hogy gyökerét vesztett racionális tudatunk visszagyökerezzen tudattalan ösztönös természetünk mélységeibe."
Ez a visszagyökerezés azért szükséges, mert a modern ember nagyrészt elvesztette kapcsolatát megérzéseivel, belső, tudattalan világával, inkább racionális megfontolások szerint dönt, miközben tudattalanja kontroll nélkül irányítja mégis mindennapjait - és okoz ezzel sok érthetetlen szenvedést.

Aki úgy érzi, összegabalyodtak életének szálai, nem tudja, milyen erővonalak mentén tudná rendezni problémáit, és hajlandó az önismeret kapuján belépni, annak jó szívvel ajánlható a meseterápia - tekintet nélkül arra, hogy hányadik életévében jár. Nagyon fontos ezen a ponton is hangsúlyozni, hogy a népmesék eredetileg a felnőtt közösség alkotásai a felnőttek számára, tehát olyan világismeretet tartalmaznak, amelyek a felnőttek számára jelentenek iránytűt.
Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember úgy születik, hogy ismeri a mesében is jelen lévő archetipikus kódokat, és ezen kódok felnyílása életkortól függetlenül lehetséges, ezért alkalmazható (más-más módon) a meseterápia akár újszülötteknél, akár gyerekeknél, akár felnőtteknél.

Rendkívüli nehézségek

A Hetet egy csapásra című magyar népmese olvasása különösen inspiráló lehet olyan élethelyzetekben, amikor rendkívüli nehézséggel, lehetetlennek látszó feladattal kell megküzdenünk.
Ennek a tréfás mesének több változata is van, érdemes utánanézni a különböző mesegyűjteményekben, az alábbi linken meghallgatható:
http://www.youtube.com/watch?v=8033eSvgy1k

A szegényember családjának helyzete tarthatatlanná vált, a morzsányi puliszka, amit a legyek megesznek, jól szimbolizálja ezt. A bevett, megszokott módon, az eddigi gondolkodással és életvitellel nem folytatható a család élete, egyszerűen nem megy tovább.
Ebben a szorult helyzetben ébred fel a szegényember kreativitása: a "Hetet egy csapásra" tábla nem állít valótlanságot, de többértelmű kinyilatkoztatás mindenképp.
Az ördög értelmezése lehetőséget ad a szegényembernek, hogy változtasson sorsa menetén - igaz, ehhez furfanggal rá kell szedni az ördögöket. És épp a furfang a lényeg! A megváltozott gondolkodásmód!
A szegényember esze, kreatív ötletei átsegítik a lehetetlennek látszó feladatokon, és így nyeri el jutalmát: az új életet - és biztosítja családja számára a megélhetést.
A hőssé váló szegényember a mese hallgatóját is gondolkodási sémái megváltoztatására szólítja fel - ha célja, élete menetének megváltoztatása! Ez a felszólítás változtatásra, cselekvésre sarkal - panaszkodás és kétségbeesés helyett!

Üzlet az ördöggel

A kicsi dió című magyar népmese az életbeli szabályok ismeretéről tanít valamit.
http://www.youtube.com/watch?v=KJivAEohyho

A szegény embernek el kell tartania a családját, más megoldása nincs, ajándékot fogad el az ördögtől.
Az ajándékért cserébe azonban éppen azt kéri az ördög, amiért/akikért az utat és az ördögi ajándék elfogadását felvállalta a szegény ember: a születendő gyermeket - és vele nyilvánvalóan a család boldogságát, nyugalmát.
Hogyan lehet ebből a helyzetből szabadulni?
A szabadulás útja az Élet Törvényének, a nagyobb, a felsőbb rendnek az ismerete. A szegény emberhez öreg bölcsek jönnek, ők mutatják meg a családnak azt a bölcsességet, amellyel már hatékonyan szállhatnak szembe az ördögi erővel. Nézzük meg, milyen meseelemekből bomlik ki ez a bölcsesség, illetve a megoldás!
A megszólaló kenyér az Életet jelképezi, saját történetét meséli el, ahogyan elvetett búzaszemből (ld. az ide kapcsolódó újszövetségi példázatot az elvetett magról) asztalra fektetett, tápláló kenyérré vált. Az Élet erői legyőzik a pusztítás erőit: az ördög, ahogyan szembesül a búzából lett tápláló, életet adó kenyér erejével, el kell, hogy kotródjon, nincs tovább hatalma.
Az ember önmagában is megfigyelheti, hogy a pusztítás és az élet erői egyszerre működnek benne, ha azonban tudatosítjuk, hogy az Élet Ereje mekkora mozgatóerő, akkor már nemet tudunk mondani a pusztításra, bele tudunk illeszkedni az Élet nagyobb, univerzális rendjébe, és összekuszálódott életünkben elkezdjük meglátni a megoldás fonalát, azt, hogy merre menjünk tovább.

Berg Judit: Rumini

Blogom bejegyzései nem könyvajánlók, de néhány mondat múlva, remélem, érthető lesz, miért írok a 2007-es év gyerekkönyvének választott Rumini című meseregényről.

A kis hajósinas kalandjait szívesen olvassák (vagy olvastatják fel maguknak) a 6-10 évesek, mert fordulat fordulatot követ, és Pelevár kikötője no és bazárja, valamint a Szélkirálynő hajó útja lebilincselik a fantáziát, amihez hozzájárul az igényes, ám visszafogott fekete-fehér illusztráció is, mely nem veszi el a fantáziamunka lehetőségét a (kisebb vagy nagyobb) olvasóktól (a rajzok Kálmán Anna munkái).
Miközben anyuka vagy apuka felolvassa a kalandregényt, a mese világából maga is meríthet bátorítást, sőt életerőt. Nem túlzás ez? Sokak véleménye szerint a meseolvasás a szülőnek, nagyszülőnek kedves kötelesség vagy maximum kis szórakozás, de semmiképp sem olyasmi, amiben olyan komoly tartalmakat találhat, amelyek a saját életében is fogódzót jelenthetnek, vagy akár segíthetnének továbbmenni egy-egy elakadás feloldásával. Pedig ez lehetséges!
Kedves Olvasóm, kalandra hívom! Tegyen egy kísérletet, olvassa a Rumini című meseregényt a saját felnőtt szemszögéből, és figyelje meg, az egyes fordulatok milyen belső képeket, gondolatokat hívnak elő Önben, a cselekmény menete során milyen saját életesemények jutnak eszébe a mesebeli történések párhuzamaként! Furcsa lehet, de az egerek, patkányok, ürgék, mókusok által benépesített mesevilág párbeszédbe tud lépni a mi felnőtt életünkkel, és bevilágíthat előttünk utakat, amelyekről azt hittük, zárva vannak!
Hadd mutassak egy példát!
Amikor Rumini elveszlik, barátja, Balikó minden követ igyekszik megmozgatni, hogy megtalálják az eltűnt hajósinast. Végre ötletük támad a megoldásra, realizálják, hogy nem tudják kivitelezni, mert sok-sok pénz kellene a megvalósításhoz. A társak fel is adják, lemondanak a lehetőségről, mert azt gondolják, "úgysem működik". Balikó azonban a reménytelennek is nekifog, mert erősen akarja, hogy bárhogy is, de barátja nyomára akadjon. Csekély javait összekapargatja, és bízik benne, hogy valahogyan sikerülni fog. Nem látja még a megoldást, de elindul, mert tudja, most fontos, hogy megtegye, hogy megpróbálja.
 És nagy meglepetésére a Gondviselés, az Élet utat nyit: a mókusmágus nemhogy elérhetetlenül drágán adná a varázslatát, hanem kiderül, személyes ügye és érdeke is, hogy Balikó segítségére legyen barátja feltalálásában, mert az őt fogva tartó Félszemű Morti az ő ellensége is! A legszebb talán ebben, hogy sem a mókusmágus, sem Balikó nem tudták, hogy az Élet összekapcsolja az útjukat, és céljuk közössé válik, egymást segítve tudnak céljuk felé haladni. Az életet mozgató titkos szálakat, a Sors szálait mutatja meg a kalandregény ezekben a fejezetekben, méghozzá úgy, hogy az olvasó biztatást nyer: az én életemben is jönnie kell segítségnek, mikor szükségem van rá, és jönni is fog.
Vannak élethelyzetek, amikor mindent megteszünk, mégsem tudhatjuk, elegendő-e a pozitív eredményhez az erőfeszítésünk. Balikó kisinas elszántsága és hite abban, hogy a kellő pillanatban lesz megoldás, biztatás és bátorítás az olvasó számára is: Térj vissza a jókedvedhez és bizakodj!

Erwin Moser

Erwin Moser meséire a barátnőm kisfia hívta fel a figyelmem, nagyon kiváncsi lettem, az ő 2 és fél éves őszinte szemszögéből mi az, ami figyelemre méltó.

Moser a német nyelvű ifjúsági- és gyerekirodalom egyik legelismertebb alakja, ezt jelzik díjai, eladott könyveinek példányszáma és történeteinek sokfélesége. Magyarul a Manó Könyvek gondozásában jelentek meg tőle írások. Én személyesen nagyon jó jelnek veszem, hogy a 2-3 évesek körében népszerűek tudnak lenni a magyarul is megjelent Egércirkusz hosszú és csavaros történetei. Ez azt mutatja, hogy van igény a fantáziát megmozgató és gyakran meglepő történetekre a gyerekek körében. Sőt, Moser mesealakjai nem harcolnak, nem lövöldöznek, mégis kedveltek!
Hogy mi Moser titka, azt hamar megérti az ember, ha néhány kötetét maga elé veszi, és belelapozva elmerül a bécsi szerző világában. Én egy kávézó asztalára sorakoztattam fel a tőle elérhető, nem kis számú könyvet. A Wiener Melange már rég elfogyott, én még mindig ott ültem elvarázsolva a történetektől.

Moser fantáziája nem Harry Potter-szerű, egészen más, de mégis a fantázia erejénél fogva bilincsel le. Nem tanítja didaktikusan, szájbarágósan például, hogy másnak segíteni szép dolog, de amikor a süni lába eltörik, és csak a foteljából tudná nézni, hogy barátja, a kandúr milyen boldogan korcsolyázik, akkor a kandúrnak remek ötlete támad: a saját és barátja korcsolyacipőjét ráhúzza a karosszék négy lábára, és így korcsolyáztatja a mostmár jókedvű sünit.

Csavar csavart követ a történetekben, sosem kiszámítható, milyen szórakoztató elem fogja színesíteni a mesét. Én megszerettem, és Erwin Moser lelkes olvasójává váltam, remélem, a Manó Könyvek további fordításokkal fogja bővíteni a magyar gyerekek számára is elérhető kiadások sorát. A szerző a könyveit maga illusztrálja, szöveg és rajz egysége különösen megkapó!

 

 

A terapeuta műhelye

Arra gondoltam, érdekes lehet láthatóvá tenni, hogyan tréningezi magát a terapeuta... Nyilván vannak hivatalos képzések, amelyeken részt kell venni, hogy az ember egy-egy szakterületben elmélyedjen. Egyetemi diplomáim mellett én is sokféle és sokszínű képzési palettát jártam végig, és manapság is részt veszek tanfolyamokon, mesterkurzusokon. A papírt adó képzések mellett azonban egy jó terapeuta állandóan fejleszti önmagát, szakmai jártasságát. Ez a tréningezés (mint a sportolónak a napi edzés) teszi lehetővé, hogy a terapeutának az egyes eseteknél mindig aktuális és adekvát asszociációi, meglátásai legyenek, amelyek segítségével a terápiás folyamat tovább tud gördülni. Egy segítő folyamatban fontos, hogy a terapeuta értelmi, racionalizálható tudása magas szintű legyen, de ugyanígy fontos, hogy az intuitív képességei is működjenek, érezzen rá, mikor, mivel, milyen irányba tudja kliensét továbbsegíteni.
Ezeknek az összetett képességeknek a fejlesztése hasonlóan összetett tréningezési módszereket kíván, és minden terapeutának magának kell megtalálnia, hogy ő mivel tudja kiteljesíteni terapeuta attitüdjét.
A sport minden szellemi tevékenység kiváló kiegészítője. Számomra a sport a tudat átmosását, megtisztítását jelenti. Futás, Pilates, Body Work, Indoor cycling/kirándulós biciklizés vagy jóga közben a figyelmem eltávolodik a hétköznapi ügyektől, az izommunkára, a légzésre, a testtartásra figyelek, vagy éppen a számomra fontos célokat vizualizálom, ez a stressz feldolgozásának és leépítésének számomra egy aktív útja. Ettől válok mentálisan is fitté és nyitottá.
A mai bejegyzésemben azonban egy olyan tréningezési módot szeretnék bemutatni és kiemelni, amely a többi között egy szórakoztató, sok tanulsággal járó, ugyanakkor koncentrált figyelmet igénylő tevékenység.
A tévénézésről mindenki tudja, hogy nem épp fejlesztő tevékenység. Ugyanakkor ezt is lehet úgy csinálni, hogy a hasznunkra váljon. Konkrétan tévét sosem nézek, reklámokra, kéretlen rossz hírekre végképp nem pocsékolom az időt. De szerencsére vannak értékes tévéműsorok, amelyek letölthetőek. Gyakran éppen a kisebb tévécsatornákon - ott van idő és lehetőség mélyebb, személyiséget feltáró beszélgetések rögzítésére. Nos, éppen ezekkel a műsorokkal lehet kiválóan tréningezni, eltérő személyiségszerkezeteket tanulmányozni. Egy körülbelül órányi portréműsorból már jól követhető egy hosszabb kommunikációs folyamat menete. A riporter és a riportalany között kialakuló kapcsolat bepillantást enged egy-egy személyiség működésébe, motivációiba. Mit figyelek ilyenkor? A beszélgetés tartalmi elemein túl a gesztusokat, a metakommunikáció ezernyi apró összetevőjét, a mondatépítés, a kérdések és válaszok logikáját, a hangsúlyokat. És mindebből igyekszem "összeolvasni" az adott ember világát, persze akkora szeletet ebből a világból, amekkorát a felvétel lehetővé tesz. Gyakorlás, tréning ez, de pont azt a képességet fejleszti hallatlan mértékben, amelyre egy terapeutának nagy szüksége van: a hallgatni, figyelni, érzékelni tudás képességét.
Ez a bejegyzésem aprócska bepillantás volt a műhelyembe (terveim szerint folytatni fogom még ezt a témát), zárásként egy példát linkelek ide, amelyben jól követhetők a fentebb leírt tréningezési szempontok. Az Arckép című beszélgetős műsor Szabó Győző színésszel készült felvétele:
http://www.youtube.com/watch?v=c0F2Rf9U3FA

ÖNISMERET 2.

X-faktor... avagy A béka, a kolbász és az egér
http://www.youtube.com/watch?v=UKd3UuraJNk
A tehetségkutatók reflektorfényei civil emberekre világítanak - ezzel sok lélektanilag tanulságos pillanatot hoznak. A béka, a kolbász és az egér meséje az előválogatók hol humoros, hol siralmas momentumait idézte fel nekem - és ennek kapcsán képességeink, munkánk, értékeink vagy épp hiányosságaink reális ismeretét, szóval ismét az önismeret témáját.

Bestsellerré válni akaró önsegítő könyvek a gyors siker útjaként elsőként azt jelölik ki, hogy: "Túráztasd fel az önbizalmad!" - és részben igazuk van, mert az egészséges önbizalom elengedhetetlen, ha eredményeket akarunk elérni. De hadd emeljem ki az 'EGÉSZSÉGES' jelzőt az önbizalom elől. Pszichológiai kutatások is alátámasztják, hogy azoknak a gyerekeknek, akiket ok nélkül folyamatosan dicsérnek ("Nagyon okos, nagyon ügyes, nagyon stb. vagy!"), nem javul a teljesítménye, sőt, amikor egy feladatot nem tudnak sikerrel elvégezni, letörnek, mert az eredmény(telenség) és a(z irreális) önkép között feszültség van. Az a gyerek viszont, akinek kiemelik, hogy miben volt jó, és segítséget kap ahhoz, hogy a hibás vagy még ügyetlen részt korrigálja, reális önbizalomra tesz szert, és ebből erőt és hitet merítve könnyebben és sikeresebben, kevesebb frusztrációval oldja meg az újabb feladatokat.
Fókuszáljunk most a mesebeli békára!

 

Beszerzőként kiválóan funkcionált, ügyesen ugráló lábaival biztosította a háromfős társaság számára a logisztikát. Minden működött, míg olyan dolgot nem vállalt, amihez sem kedve, sem képessége nem volt. Mondhatjuk, hogy társai, a kolbász és az egér belekényszerítették a szakács szerepbe. Ez azonban nem igaz: a békának (is) volt választása. Ha nem fogadják el a többiek abban, amiben ő sikeres, eredményes tud lenni, akkor ez nem igazi, támogató közösség, hanem elvárásoktól túlterhelt, energiarabló társulás csupán - amit fel lehet, és fel is kell bontani, mint ahogyan a mese végén fel is bomlik a társaság. De előbb még a békának csúfos kudarcot kell vallania, meg kell szégyenülnie - pedig ezt elkerülhette volna, ha lett volna reális önismerete (miszerint a főzéshez nincs tehetsége, nem tudja úgy ízessé tenni a levest, mint a kolbász, hiszen ő nem erre született).
A béka próbál megfelelni a többiek elvárásának, akik azonban csak csúfondárosan nevetnek ízetlen főztjein. Aztán meghozza a végső (és teljesen értelmetlen) áldozatot is: beleveti magát a forró levesbe. Testi-lelki sérülést szenved, az elérni kívánt eredmény (finom leves) azonban így sem születik meg, mert a békából hiányzik az a (levesfőzéshez szükséges) X-faktor, amely a kolbászban viszont magától értetődően megvan.
A béka nevetségessé akkor válik, amikor bejelenti: "Mostmár én is tudok főzni!" - minden mesehallgató látja, hogy a béka önismerete téves önértékelésen alapszik, a kudarc borítékolható.
Pedig az életben mindig VAN VÁLASZTÁS. Igaz, a választás sokszor konfrontálódással, a komfort-zóna elhagyásával jár, de csak a saját úton, a saját választás eredményeként van esély arra, hogy az ember igazán önmaga lehessen, igazán úgy érezhesse, kiteljesedett, lehetőségeiből a maximumot hozta ki.
Az önismeret olyan feladat, amellyel nem lehet "készen lenni", hanem mindig fejleszteni, aktualizálni kell, hogy valóban egészséges, reális önértékelésen alapuló önbizalom épülhessen rá. Remek tréningek és terápiák segítik ezt. Az önismeret kaland is egyúttal, mindig új felfedezésekkel - ebben a kalandban kísérő lehet a meseterápia, illetve a meseterápiával kombinált kineziológia.
Eredményes belső kalandozást kívánok!