http://www.youtube.com/watch?v=UKd3UuraJNk
A tehetségkutatók reflektorfényei civil emberekre világítanak - ezzel sok lélektanilag tanulságos pillanatot hoznak. A béka, a kolbász és az egér meséje az előválogatók hol humoros, hol siralmas momentumait idézte fel nekem - és ennek kapcsán képességeink, munkánk, értékeink vagy épp hiányosságaink reális ismeretét, szóval ismét az önismeret témáját.
Bestsellerré válni akaró önsegítő könyvek a gyors siker útjaként elsőként azt jelölik ki, hogy: "Túráztasd fel az önbizalmad!" - és részben igazuk van, mert az egészséges önbizalom elengedhetetlen, ha eredményeket akarunk elérni. De hadd emeljem ki az 'EGÉSZSÉGES' jelzőt az önbizalom elől. Pszichológiai kutatások is alátámasztják, hogy azoknak a gyerekeknek, akiket ok nélkül folyamatosan dicsérnek ("Nagyon okos, nagyon ügyes, nagyon stb. vagy!"), nem javul a teljesítménye, sőt, amikor egy feladatot nem tudnak sikerrel elvégezni, letörnek, mert az eredmény(telenség) és a(z irreális) önkép között feszültség van. Az a gyerek viszont, akinek kiemelik, hogy miben volt jó, és segítséget kap ahhoz, hogy a hibás vagy még ügyetlen részt korrigálja, reális önbizalomra tesz szert, és ebből erőt és hitet merítve könnyebben és sikeresebben, kevesebb frusztrációval oldja meg az újabb feladatokat.
Fókuszáljunk most a mesebeli békára!
Beszerzőként kiválóan funkcionált, ügyesen ugráló lábaival biztosította a háromfős társaság számára a logisztikát. Minden működött, míg olyan dolgot nem vállalt, amihez sem kedve, sem képessége nem volt. Mondhatjuk, hogy társai, a kolbász és az egér belekényszerítették a szakács szerepbe. Ez azonban nem igaz: a békának (is) volt választása. Ha nem fogadják el a többiek abban, amiben ő sikeres, eredményes tud lenni, akkor ez nem igazi, támogató közösség, hanem elvárásoktól túlterhelt, energiarabló társulás csupán - amit fel lehet, és fel is kell bontani, mint ahogyan a mese végén fel is bomlik a társaság. De előbb még a békának csúfos kudarcot kell vallania, meg kell szégyenülnie - pedig ezt elkerülhette volna, ha lett volna reális önismerete (miszerint a főzéshez nincs tehetsége, nem tudja úgy ízessé tenni a levest, mint a kolbász, hiszen ő nem erre született).
A béka próbál megfelelni a többiek elvárásának, akik azonban csak csúfondárosan nevetnek ízetlen főztjein. Aztán meghozza a végső (és teljesen értelmetlen) áldozatot is: beleveti magát a forró levesbe. Testi-lelki sérülést szenved, az elérni kívánt eredmény (finom leves) azonban így sem születik meg, mert a békából hiányzik az a (levesfőzéshez szükséges) X-faktor, amely a kolbászban viszont magától értetődően megvan.
A béka nevetségessé akkor válik, amikor bejelenti: "Mostmár én is tudok főzni!" - minden mesehallgató látja, hogy a béka önismerete téves önértékelésen alapszik, a kudarc borítékolható.
Pedig az életben mindig VAN VÁLASZTÁS. Igaz, a választás sokszor konfrontálódással, a komfort-zóna elhagyásával jár, de csak a saját úton, a saját választás eredményeként van esély arra, hogy az ember igazán önmaga lehessen, igazán úgy érezhesse, kiteljesedett, lehetőségeiből a maximumot hozta ki.
Az önismeret olyan feladat, amellyel nem lehet "készen lenni", hanem mindig fejleszteni, aktualizálni kell, hogy valóban egészséges, reális önértékelésen alapuló önbizalom épülhessen rá. Remek tréningek és terápiák segítik ezt. Az önismeret kaland is egyúttal, mindig új felfedezésekkel - ebben a kalandban kísérő lehet a meseterápia, illetve a meseterápiával kombinált kineziológia.
Eredményes belső kalandozást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése