2013. október 30., szerda

Berg Judit: Rumini

Blogom bejegyzései nem könyvajánlók, de néhány mondat múlva, remélem, érthető lesz, miért írok a 2007-es év gyerekkönyvének választott Rumini című meseregényről.

A kis hajósinas kalandjait szívesen olvassák (vagy olvastatják fel maguknak) a 6-10 évesek, mert fordulat fordulatot követ, és Pelevár kikötője no és bazárja, valamint a Szélkirálynő hajó útja lebilincselik a fantáziát, amihez hozzájárul az igényes, ám visszafogott fekete-fehér illusztráció is, mely nem veszi el a fantáziamunka lehetőségét a (kisebb vagy nagyobb) olvasóktól (a rajzok Kálmán Anna munkái).
Miközben anyuka vagy apuka felolvassa a kalandregényt, a mese világából maga is meríthet bátorítást, sőt életerőt. Nem túlzás ez? Sokak véleménye szerint a meseolvasás a szülőnek, nagyszülőnek kedves kötelesség vagy maximum kis szórakozás, de semmiképp sem olyasmi, amiben olyan komoly tartalmakat találhat, amelyek a saját életében is fogódzót jelenthetnek, vagy akár segíthetnének továbbmenni egy-egy elakadás feloldásával. Pedig ez lehetséges!
Kedves Olvasóm, kalandra hívom! Tegyen egy kísérletet, olvassa a Rumini című meseregényt a saját felnőtt szemszögéből, és figyelje meg, az egyes fordulatok milyen belső képeket, gondolatokat hívnak elő Önben, a cselekmény menete során milyen saját életesemények jutnak eszébe a mesebeli történések párhuzamaként! Furcsa lehet, de az egerek, patkányok, ürgék, mókusok által benépesített mesevilág párbeszédbe tud lépni a mi felnőtt életünkkel, és bevilágíthat előttünk utakat, amelyekről azt hittük, zárva vannak!
Hadd mutassak egy példát!
Amikor Rumini elveszlik, barátja, Balikó minden követ igyekszik megmozgatni, hogy megtalálják az eltűnt hajósinast. Végre ötletük támad a megoldásra, realizálják, hogy nem tudják kivitelezni, mert sok-sok pénz kellene a megvalósításhoz. A társak fel is adják, lemondanak a lehetőségről, mert azt gondolják, "úgysem működik". Balikó azonban a reménytelennek is nekifog, mert erősen akarja, hogy bárhogy is, de barátja nyomára akadjon. Csekély javait összekapargatja, és bízik benne, hogy valahogyan sikerülni fog. Nem látja még a megoldást, de elindul, mert tudja, most fontos, hogy megtegye, hogy megpróbálja.
 És nagy meglepetésére a Gondviselés, az Élet utat nyit: a mókusmágus nemhogy elérhetetlenül drágán adná a varázslatát, hanem kiderül, személyes ügye és érdeke is, hogy Balikó segítségére legyen barátja feltalálásában, mert az őt fogva tartó Félszemű Morti az ő ellensége is! A legszebb talán ebben, hogy sem a mókusmágus, sem Balikó nem tudták, hogy az Élet összekapcsolja az útjukat, és céljuk közössé válik, egymást segítve tudnak céljuk felé haladni. Az életet mozgató titkos szálakat, a Sors szálait mutatja meg a kalandregény ezekben a fejezetekben, méghozzá úgy, hogy az olvasó biztatást nyer: az én életemben is jönnie kell segítségnek, mikor szükségem van rá, és jönni is fog.
Vannak élethelyzetek, amikor mindent megteszünk, mégsem tudhatjuk, elegendő-e a pozitív eredményhez az erőfeszítésünk. Balikó kisinas elszántsága és hite abban, hogy a kellő pillanatban lesz megoldás, biztatás és bátorítás az olvasó számára is: Térj vissza a jókedvedhez és bizakodj!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése