2013. október 23., szerda

A terapeuta műhelye

Arra gondoltam, érdekes lehet láthatóvá tenni, hogyan tréningezi magát a terapeuta... Nyilván vannak hivatalos képzések, amelyeken részt kell venni, hogy az ember egy-egy szakterületben elmélyedjen. Egyetemi diplomáim mellett én is sokféle és sokszínű képzési palettát jártam végig, és manapság is részt veszek tanfolyamokon, mesterkurzusokon. A papírt adó képzések mellett azonban egy jó terapeuta állandóan fejleszti önmagát, szakmai jártasságát. Ez a tréningezés (mint a sportolónak a napi edzés) teszi lehetővé, hogy a terapeutának az egyes eseteknél mindig aktuális és adekvát asszociációi, meglátásai legyenek, amelyek segítségével a terápiás folyamat tovább tud gördülni. Egy segítő folyamatban fontos, hogy a terapeuta értelmi, racionalizálható tudása magas szintű legyen, de ugyanígy fontos, hogy az intuitív képességei is működjenek, érezzen rá, mikor, mivel, milyen irányba tudja kliensét továbbsegíteni.
Ezeknek az összetett képességeknek a fejlesztése hasonlóan összetett tréningezési módszereket kíván, és minden terapeutának magának kell megtalálnia, hogy ő mivel tudja kiteljesíteni terapeuta attitüdjét.
A sport minden szellemi tevékenység kiváló kiegészítője. Számomra a sport a tudat átmosását, megtisztítását jelenti. Futás, Pilates, Body Work, Indoor cycling/kirándulós biciklizés vagy jóga közben a figyelmem eltávolodik a hétköznapi ügyektől, az izommunkára, a légzésre, a testtartásra figyelek, vagy éppen a számomra fontos célokat vizualizálom, ez a stressz feldolgozásának és leépítésének számomra egy aktív útja. Ettől válok mentálisan is fitté és nyitottá.
A mai bejegyzésemben azonban egy olyan tréningezési módot szeretnék bemutatni és kiemelni, amely a többi között egy szórakoztató, sok tanulsággal járó, ugyanakkor koncentrált figyelmet igénylő tevékenység.
A tévénézésről mindenki tudja, hogy nem épp fejlesztő tevékenység. Ugyanakkor ezt is lehet úgy csinálni, hogy a hasznunkra váljon. Konkrétan tévét sosem nézek, reklámokra, kéretlen rossz hírekre végképp nem pocsékolom az időt. De szerencsére vannak értékes tévéműsorok, amelyek letölthetőek. Gyakran éppen a kisebb tévécsatornákon - ott van idő és lehetőség mélyebb, személyiséget feltáró beszélgetések rögzítésére. Nos, éppen ezekkel a műsorokkal lehet kiválóan tréningezni, eltérő személyiségszerkezeteket tanulmányozni. Egy körülbelül órányi portréműsorból már jól követhető egy hosszabb kommunikációs folyamat menete. A riporter és a riportalany között kialakuló kapcsolat bepillantást enged egy-egy személyiség működésébe, motivációiba. Mit figyelek ilyenkor? A beszélgetés tartalmi elemein túl a gesztusokat, a metakommunikáció ezernyi apró összetevőjét, a mondatépítés, a kérdések és válaszok logikáját, a hangsúlyokat. És mindebből igyekszem "összeolvasni" az adott ember világát, persze akkora szeletet ebből a világból, amekkorát a felvétel lehetővé tesz. Gyakorlás, tréning ez, de pont azt a képességet fejleszti hallatlan mértékben, amelyre egy terapeutának nagy szüksége van: a hallgatni, figyelni, érzékelni tudás képességét.
Ez a bejegyzésem aprócska bepillantás volt a műhelyembe (terveim szerint folytatni fogom még ezt a témát), zárásként egy példát linkelek ide, amelyben jól követhetők a fentebb leírt tréningezési szempontok. Az Arckép című beszélgetős műsor Szabó Győző színésszel készült felvétele:
http://www.youtube.com/watch?v=c0F2Rf9U3FA

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése