Holle anyó foga

Holle anyó történetéből leggyakrabban a szorgalmas és a lusta lány ellentétét szokás kiemelni. A meseterápiás ülés alkalmával azonban a mesének bármely vetülete főszerephez juthat - attól függően, hogy a kliens számára mely jelenet, szereplő vagy motívum válik hangsúlyossá a meditatív jellegű meseolvasás/-hallgatás során.
Ha Holle anyó nagy fogait nevezi meg a kliens, el lehet indulni a fogak szimbolikus értelme felé, illetve meg lehet vizsgálni, mikor, hogyan jelenik meg az ő életében a 'harapósság', ki ellen irányul, mi a mélyebben rejlő motivációja. Ez a motiváció lehet például az a félelem, amit a szív megnyitása előtt érez az ember - hiszen az logikus gondolat, hogy, aki a szívét megnyitja, sérülékennyé válik. Ez a félelem, bizonytalanság pedig agressziót, "harapósságot" szülhet.
A mesében meg tudjuk nézni, hogy kik vagy mik azok a segítők vagy épp ellenségek, amelyek segítségével ez a 'harapósság' leszerelhető vagy felerősíthető. A megsült kenyerek és az érett almák motívumánál vagyunk - de vajon ezek a motívumok minek feleltethetők meg a valós életben? A válasz lehet a másoktól kapott kritika, vélemény - amely önértékelésünk függvényében építhet vagy rombolhat. Ki gondolná, hogy a Holle anyó meséje gazdag gondolatokat indíthat el és segíthet a továbblépésben, ha úgy érezzük, elakadt az önértékelésünk, rendszeresen küzdünk az "Elég jó vagyok-e?" kérdésével.
A mesebeli aranyeső így hozhat megtapasztalható változást, gazdagodást az életünkbe. És ez még csak egyetlen lehetséges kibontása a klasszikus mesében lévő bölcsességnek!

Mennyi az elég? (A kávémasina)

A kávémasina című osztrák népmese olyan kérdéseken gondolkodtatja el hallgatóját, amelyek a fogyasztói társadalomban élő embernek mindennapos életét és céljait érintik. Mennyit érdemes vagy szabad felhalmozni az anyagi javakból? Mennyi az a mennyiség, amely boldogító, és honnantól válik romlást hozóvá az anyagi javak birtoklása?
Ismert szólás, hogy a sok pénz megőrít, bolonddá/ szerencsétlenné tesz. És nemcsak a hirtelen, lottónyeremény által meggazdagodottakat, akik aztán az elnyert pénzt képtelenek bölcsen felhasználni!
De mennyi a "sok"???

Van úgy, hogy egy fiatalt a 18. születésnapjára a szüleitől kapott autó részegíti meg, és azt képzeli, mostmár övé minden autóút, számára nincs sebességkorlátozás - és erre a tévhitére egy baleset figyelmezteti.
Van úgy, hogy egy ember országot vált, hirtelen jelentősen megemelkedik a fizetése, és igyekszik elfelejteni, honnan jött, többé már a régi barátait sem ismeri meg, legszívesebben önmagának is csak jó napot!-tal köszönne, olyan jelentősnek érzi már magát.
Mindenki tudna hasonló példákat mondani. De van úgy is, hogy a fenti szituációkban az ember esze a helyén marad, a fiatal autótulajdonos jól és szabályosan közlekedik, a nagy fizetésű pedig még másokat is segít jelentős jövedelméből.
Mitől függ, hogy ki hogyan reagál anyagi helyzetének hirtelen megfordulására?
Hallgassuk meg az Európai népmesék sorozatban mai mesénket:
http://www.youtube.com/watch?v=ky5vkvenANU

A mesebeli fiú távoli országból érkezik haza hosszú idő után, útjáról egy különleges eszközt hoz magával. A különleges kávémasináról kiderül, nem pusztán kávét képes adni, de olyasmit darál, amit gazdája éppen kér tőle. Hasonlatos ez a kávémasina a korábban keletkezett mesék terülj-terülj asztalkámjához, amely gazdájától minden anyagi problémát távol tart. Csakhogy az ilyen varázseszközök kezeléséhez bölcsesség kell! Aki nem méltó használatukra, élete nyomorba dől!

A fiú és édesanyja megfontoltan kezdik el a kávémasina használatát. Továbbra is szorgalmasan dolgoznak, örülnek gyarapodásuknak, megbecsülik szerencséjüket ÉS másokat is támogatnak, hiszen felismerik, hogy a több pénz nagyobb felelősséget is jelent. Éppen ez tűnik fel gonosz szomszédjuknak, a gabonakereskedőnek. Ő nem örül annak, hogy látja, van, aki szociálisan érzékeny, és cselekszik nemcsak önmagáért, de másokért is, hanem elkezd irigykedni. Kifigyeli a "titkot", de csak a rossz szándékú ember együgyűségével: csak az érdekli a masina működéséből, hogy hogyan lehet általa javakhoz jutni. A kapott ajándék felhasználásának módját nem tudja, nem érdekli. Végtelenül elbizakodott: ellopja a kávémasinát, és biztosra veszi, hogy mostantól hatalmas profitot termel neki a csodás szerkezet.
És valóban beindul a folyamat! Dől a gabona, csillog a gabonakereskedő szeme, dörzsöli a tenyerét, ez lesz ám az üzlet!
Csakhogy az egyre növekvő mennyiséget nem tudja kezelni, bénult agya működteti azt a mechanizmust, ami harácsoló emberként telik tőle (mondogatja, mantrázza az ellesett mondókát). És a folyamat kicsúszik az irányítása alól, a rengeteg gabona maga alá temeti, birtoklási vágya, és az, hogy másokra sosem volt tekintettel, elvágja az életútját.
A gonosz gabonakereskedő miatt a kávémasina tönkremegy, így a mesebeli fiút is veszteség éri, DE eddigre ő már eljutott oda a fejlődésben, hogy önmaga erejéből képes legyen tartalmas életet élni, így a mese története nem veszteséggel, hanem a további perspektívával zárul/nyílik.

Meseterápia és belső erő (A két bors ökröcske)

A két bors ökröcske című mese jelentéstartománya átfedésben van az előző blogbejegyzésemben megidézett Aladdin és a csodalámpa című meséével. Témájában, szüzséjében ugyan nem fedezünk fel hasonlóságot a két mese között, mégis, ha hagyjuk hatni a szöveg képeit, belépünk a mesék terébe, hamar ráérezhetünk, mi a közös pont az Ezeregyéjből és a magyar népmesekincsből származó szöveg között. Gondolkodjunk együtt!
A főhős mindkét mesében külső segítséget kap, hogy élete jobbra forduljon: Aladdin a csodalámpát és a varázsgyűrűt, a szegény ember a két bors ökröcskét. De vajon mit jelenítenek meg a mesék világában ezek a (valóságban nem fellelhető) tárgyak, illetve állatok? Talán mindenki emlékszik az iskolai irodalom- és művészeti óráiról arra, hogy a művészeti alkotásokban önmagukon túlmutató, megfejtésre váró (dekódolandó) jelek találhatók - ezért kell pl. a diákoknak sok szövegen át megismerkedniük a metaforákkal, hasonlatokkal, szimbólumokkal és sok egyéb (nyelvi) jel működésével. Az, aki olvas irodalmat, megfigyel festményeket kiállításokon, hallgat zenét, és egyáltalán napi kapcsolatban van a művészetekkel, könnyen ráállítja az agyát ezeknek a jeleknek a megfejtésére. De annak sem kell lemondania a megértésről, a művészettől kapott inspirációról, aki eddig úgy gondolt az irodalomra, festészetre, szobrászatra, zenére stb., mint tőle távol álló dolgokra. Ha csak egyszer is személyes tapasztalattá válik, hogy igen, ez az alkotás (pl. mese) nekem személyesen üzen valamit, és ezt az üzenetet cselekvéssé tudom változtatni az életemben, jobbá, sikeresebbé, teljesebbé tudom tenni általa életem egy területét, akkor már értelmét látom, hogy pl. meséket "bogarásszak", és feltegyem magamnak a kérdést: HOL VAGYOK ÉN A MESÉBEN?

Mai mesénk hőse a történet elején olyan tapasztalatot él át, amelyet mindannyian ismerünk: elakadtam az élet egy pontján, nem tudom, hogyan tovább, csak azt tudom, hogy így és most rosszul érzem magam a bőrömben.
Az első dolog, ami figyelemre méltó, hogy a szegény ember (felesége tanácsára!, amit meg is fogad) cselekvésbe kezd, hogy megváltoztassa kilátástalannak tűnő helyzetét: böjtölni kezd, és elvárja, hogy a böjt eredményeként változás jöjjön!
Azt hihetnénk, hogy a böjt kudarc, hiszen nincs látványos változás, a család anyagi helyzete nem rendeződik. De a böjt hatására történik egy komoly fordulat a szegény ember gondolkodásában: ráébred, hogy az új lehetőségért ki kell mozdulnia szegényes háza biztonságából, útra kell kelnie.
Kitűzi a célt ("megyek az Istenhez"), és felszerelkezik az útra (hamuban sült pogácsát visz magával). Meg akarja érteni, mi eddigi kudarcainak (szegénységének) az oka, és ezt megértve változtatni akar.
Ez az erős belső elhatározás pedig meghozza a találkozást a két bors ökröcskével - akik a mese világában NEM a gazdaságban segédkező állatok, hanem táltosok: azaz a belső erő megtestesítői!!! A szegény ember tehát hozzáfér mostmár legnagyobb kincséhez, saját belső erejéhez - amellyel át tudja lépni saját határait, olyan feladatokat tud megoldani, amelyekbe korábban bele sem kezdett volna, mert nem volt hozzájuk hite, önbizalma.
És átalakul az élete, egy új élet kezdődik számára: élet, amelyben már kibontakoznak képességei, mostmár jól érzi magát a bőrében, boldogul.
Legyen ennek a mesének az üzenete inspiráló mindannyiunk számára az új esztendő kezdetén! A két bors ökröcske fényében kívánok sikeres, boldog új évet!

*** A két bors ökröcske című mese olvasható többek között a Mesélj nekem sorozat Kicsikről és óriásokról című kötetében.

Aladdin és a csodalámpa

Aladdin és a csodalámpa történetét mindenki ismeri, és a legtöbben felsóhajtanak: Na, persze, jó is volna egy ilyen csodalámpa, amely minden kívánságomat teljesítené!
A sóhajtozók többsége azonban csak legyintene, ha azt mondanám: Dehát Neked is van ilyen csodalámpád!

Pedig mielőtt legyintenénk, érdemes lenne egy kicsit eltöprengeni, mi is ez a csodalámpa, és vajon hol található? És, ha tényleg van ilyen csodalámpánk, ki az a varázsló, aki megfoszthat tőle, vagy éppen akinek a segítségével hozzájuthatunk ehhez a varázseszközhöz?
Aladdin cél és terv nélkül élte léha, naplopó életét. Egyszercsak nagy változás állt be az életében: célja lett (feleségül kapni Badrulbudur hercegnőt), és ez összerendezte az életét. Korábbi tunyasága eltűnt, feladatokkal teltek meg napjai (kieszelni, hogyan lehet a szultántól megkérni a lányát, méltó ajándékot küldeni, az ellenfelet, a nagyvezír fiát legyőzni, a hercegnőhöz méltó palotát építeni, majd a varázsló gonosz mesterkedését hatástalanítani, méltóvá válni a boldogságra).
A csodalámpa szelleme olyan feladatokat kapott Aladdintól, melyek megmutatták, a fiú céltudatosan halad az útján, nem kér felesleges vagy nagyzoló dolgokat, mindent a céljának rendel alá. Közben a személyisége is fejlődött: mesterség nélküli kamaszból művelt fiatalemberré vált.
Varázsgyűrűje és csodalámpája nem külső tárgyak, hanem belső erejének részei, megszilárdult lelki erejének mutatói. És, mivel belső lelki erőről van szó, megtámadni, megtépázni is csak belülről lehet: a varázstárgyakhoz hasonlóan a varázsló is belül van! Ahogyan a megtalált (élet)cél összerendezte Aladdin életét, és a belső varázslat elindulhatott, úgy lett a mesében egyre nyilvánvalóbb, hogy Aladdin rátalált az útjára, és nem kell többé tartania a gonosz varázsló hatalmától (akinek a feje ezért porba is hullik a történet végén).
Találjuk meg mindannyian életcélunk, és hozzá megkapjuk ajándékba - Aladdinhoz hasonlóan - a csodalámpát is!

A meseterápiáról bővebben 1.

A meseterápia célja - mint, jó esetben, minden más terápiáé is - az életerő erősítése.
Sokféle módszere van használatban a világon, Magyarországon legismertebb a Boldizsár Ildikó nevével fémjelzett Metamorphoses Meseterápiás Módszer, amelynek középpontjában a népmesék, és azon belül is a varázsmesék állnak. Vannak terapeuták, akik a maguk által írt terápiás mesékkel gyógyítanak (pl. ld. Nancy Davis történeteit magyarul Az aranytök című kötetben), illetve vannak mások, akik legendák, mítoszok vagy egyéb szövegek erejét is felhasználják a terápiás folyamatban.

A meseterápia számára - elvi megalapozásként - nagyon fontos Bruno Bettelheim mesekutató azon alapvetése, mely szerint a mesék forrása nem a történeti valóságban, hanem a pszichében található. Ebből következik, hogy a terápiában nem a mese erkölcsi vagy esztétikai értéke a fontos, hanem a tudattalanban lezajló hatása.

E gondolat mellé állíthatjuk Marie-Louise von Franz (aki C. G. Jung lélektani iskolájának képviselője volt) megállapítását, mellyel a terápia célját is érthetővé teszi a kliensek számára is:
"A tolmácsolás értelme és célja abban rejlik, hogy gyökerét vesztett racionális tudatunk visszagyökerezzen tudattalan ösztönös természetünk mélységeibe."
Ez a visszagyökerezés azért szükséges, mert a modern ember nagyrészt elvesztette kapcsolatát megérzéseivel, belső, tudattalan világával, inkább racionális megfontolások szerint dönt, miközben tudattalanja kontroll nélkül irányítja mégis mindennapjait - és okoz ezzel sok érthetetlen szenvedést.

Aki úgy érzi, összegabalyodtak életének szálai, nem tudja, milyen erővonalak mentén tudná rendezni problémáit, és hajlandó az önismeret kapuján belépni, annak jó szívvel ajánlható a meseterápia - tekintet nélkül arra, hogy hányadik életévében jár. Nagyon fontos ezen a ponton is hangsúlyozni, hogy a népmesék eredetileg a felnőtt közösség alkotásai a felnőttek számára, tehát olyan világismeretet tartalmaznak, amelyek a felnőttek számára jelentenek iránytűt.
Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember úgy születik, hogy ismeri a mesében is jelen lévő archetipikus kódokat, és ezen kódok felnyílása életkortól függetlenül lehetséges, ezért alkalmazható (más-más módon) a meseterápia akár újszülötteknél, akár gyerekeknél, akár felnőtteknél.

Rendkívüli nehézségek

A Hetet egy csapásra című magyar népmese olvasása különösen inspiráló lehet olyan élethelyzetekben, amikor rendkívüli nehézséggel, lehetetlennek látszó feladattal kell megküzdenünk.
Ennek a tréfás mesének több változata is van, érdemes utánanézni a különböző mesegyűjteményekben, az alábbi linken meghallgatható:
http://www.youtube.com/watch?v=8033eSvgy1k

A szegényember családjának helyzete tarthatatlanná vált, a morzsányi puliszka, amit a legyek megesznek, jól szimbolizálja ezt. A bevett, megszokott módon, az eddigi gondolkodással és életvitellel nem folytatható a család élete, egyszerűen nem megy tovább.
Ebben a szorult helyzetben ébred fel a szegényember kreativitása: a "Hetet egy csapásra" tábla nem állít valótlanságot, de többértelmű kinyilatkoztatás mindenképp.
Az ördög értelmezése lehetőséget ad a szegényembernek, hogy változtasson sorsa menetén - igaz, ehhez furfanggal rá kell szedni az ördögöket. És épp a furfang a lényeg! A megváltozott gondolkodásmód!
A szegényember esze, kreatív ötletei átsegítik a lehetetlennek látszó feladatokon, és így nyeri el jutalmát: az új életet - és biztosítja családja számára a megélhetést.
A hőssé váló szegényember a mese hallgatóját is gondolkodási sémái megváltoztatására szólítja fel - ha célja, élete menetének megváltoztatása! Ez a felszólítás változtatásra, cselekvésre sarkal - panaszkodás és kétségbeesés helyett!

Üzlet az ördöggel

A kicsi dió című magyar népmese az életbeli szabályok ismeretéről tanít valamit.
http://www.youtube.com/watch?v=KJivAEohyho

A szegény embernek el kell tartania a családját, más megoldása nincs, ajándékot fogad el az ördögtől.
Az ajándékért cserébe azonban éppen azt kéri az ördög, amiért/akikért az utat és az ördögi ajándék elfogadását felvállalta a szegény ember: a születendő gyermeket - és vele nyilvánvalóan a család boldogságát, nyugalmát.
Hogyan lehet ebből a helyzetből szabadulni?
A szabadulás útja az Élet Törvényének, a nagyobb, a felsőbb rendnek az ismerete. A szegény emberhez öreg bölcsek jönnek, ők mutatják meg a családnak azt a bölcsességet, amellyel már hatékonyan szállhatnak szembe az ördögi erővel. Nézzük meg, milyen meseelemekből bomlik ki ez a bölcsesség, illetve a megoldás!
A megszólaló kenyér az Életet jelképezi, saját történetét meséli el, ahogyan elvetett búzaszemből (ld. az ide kapcsolódó újszövetségi példázatot az elvetett magról) asztalra fektetett, tápláló kenyérré vált. Az Élet erői legyőzik a pusztítás erőit: az ördög, ahogyan szembesül a búzából lett tápláló, életet adó kenyér erejével, el kell, hogy kotródjon, nincs tovább hatalma.
Az ember önmagában is megfigyelheti, hogy a pusztítás és az élet erői egyszerre működnek benne, ha azonban tudatosítjuk, hogy az Élet Ereje mekkora mozgatóerő, akkor már nemet tudunk mondani a pusztításra, bele tudunk illeszkedni az Élet nagyobb, univerzális rendjébe, és összekuszálódott életünkben elkezdjük meglátni a megoldás fonalát, azt, hogy merre menjünk tovább.

Berg Judit: Rumini

Blogom bejegyzései nem könyvajánlók, de néhány mondat múlva, remélem, érthető lesz, miért írok a 2007-es év gyerekkönyvének választott Rumini című meseregényről.

A kis hajósinas kalandjait szívesen olvassák (vagy olvastatják fel maguknak) a 6-10 évesek, mert fordulat fordulatot követ, és Pelevár kikötője no és bazárja, valamint a Szélkirálynő hajó útja lebilincselik a fantáziát, amihez hozzájárul az igényes, ám visszafogott fekete-fehér illusztráció is, mely nem veszi el a fantáziamunka lehetőségét a (kisebb vagy nagyobb) olvasóktól (a rajzok Kálmán Anna munkái).
Miközben anyuka vagy apuka felolvassa a kalandregényt, a mese világából maga is meríthet bátorítást, sőt életerőt. Nem túlzás ez? Sokak véleménye szerint a meseolvasás a szülőnek, nagyszülőnek kedves kötelesség vagy maximum kis szórakozás, de semmiképp sem olyasmi, amiben olyan komoly tartalmakat találhat, amelyek a saját életében is fogódzót jelenthetnek, vagy akár segíthetnének továbbmenni egy-egy elakadás feloldásával. Pedig ez lehetséges!
Kedves Olvasóm, kalandra hívom! Tegyen egy kísérletet, olvassa a Rumini című meseregényt a saját felnőtt szemszögéből, és figyelje meg, az egyes fordulatok milyen belső képeket, gondolatokat hívnak elő Önben, a cselekmény menete során milyen saját életesemények jutnak eszébe a mesebeli történések párhuzamaként! Furcsa lehet, de az egerek, patkányok, ürgék, mókusok által benépesített mesevilág párbeszédbe tud lépni a mi felnőtt életünkkel, és bevilágíthat előttünk utakat, amelyekről azt hittük, zárva vannak!
Hadd mutassak egy példát!
Amikor Rumini elveszlik, barátja, Balikó minden követ igyekszik megmozgatni, hogy megtalálják az eltűnt hajósinast. Végre ötletük támad a megoldásra, realizálják, hogy nem tudják kivitelezni, mert sok-sok pénz kellene a megvalósításhoz. A társak fel is adják, lemondanak a lehetőségről, mert azt gondolják, "úgysem működik". Balikó azonban a reménytelennek is nekifog, mert erősen akarja, hogy bárhogy is, de barátja nyomára akadjon. Csekély javait összekapargatja, és bízik benne, hogy valahogyan sikerülni fog. Nem látja még a megoldást, de elindul, mert tudja, most fontos, hogy megtegye, hogy megpróbálja.
 És nagy meglepetésére a Gondviselés, az Élet utat nyit: a mókusmágus nemhogy elérhetetlenül drágán adná a varázslatát, hanem kiderül, személyes ügye és érdeke is, hogy Balikó segítségére legyen barátja feltalálásában, mert az őt fogva tartó Félszemű Morti az ő ellensége is! A legszebb talán ebben, hogy sem a mókusmágus, sem Balikó nem tudták, hogy az Élet összekapcsolja az útjukat, és céljuk közössé válik, egymást segítve tudnak céljuk felé haladni. Az életet mozgató titkos szálakat, a Sors szálait mutatja meg a kalandregény ezekben a fejezetekben, méghozzá úgy, hogy az olvasó biztatást nyer: az én életemben is jönnie kell segítségnek, mikor szükségem van rá, és jönni is fog.
Vannak élethelyzetek, amikor mindent megteszünk, mégsem tudhatjuk, elegendő-e a pozitív eredményhez az erőfeszítésünk. Balikó kisinas elszántsága és hite abban, hogy a kellő pillanatban lesz megoldás, biztatás és bátorítás az olvasó számára is: Térj vissza a jókedvedhez és bizakodj!