GURUK és tanításaik

Tudom, hogy sok embernek könnyebb úgy, ha egy általa tisztelt guru irányelvei szerint élhet. Hiszen jó dolog kész mintát kapni - nincs is ezzel semmi gond, ha a minta valóban egy működő életmodell, nem csak jól hangzó szavak puffogtatása. Ma utóbbiról lesz szó, nevek nélkül, mert nem az a célom, hogy bárkit megbántsak, csupán a jelenséget szeretném megmutatni. És még azt is, hogy mennyire fontos, hogy TISZTA FORRÁSBÓL merítsünk lelkünk táplálásához is.
Egy általam kedvelt oldal ma reggeli megosztásában olvasom az ismert guru gondolatait. Jól hangzó szavak - mindjárt receptet is lehet belőlük gyártani. Rövidítve ennyi a gondolatmenet:
A valódi szeretetben szabad és boldog vagy. És a másik is az. Ha nem, akkor az nem igazi. Ha nem repülsz a jelenlétében, akkor az sosem volt az. Ha nem vagy vele önfeledt és szabad, akkor az csak kizsákmányolás.
Jól hangzik, ugye? És, mert van benne igazság, ezért tud jól hangozni.
Aki járt már az élet hétköznapjaiban (igen, olyan napokban, amikor nincs ünnep, nincs nyaralás, semmi extra program nincsen, csak egy átlagos napirend bevásárlással, munkával, futással a busz után, házimunkával, leckeírással a gyerekkel stb), az tudja, hogy nem lehet mindig magas hőfokon égni. Éppen azért annyira jó egy Balaton parti kávézás, mert akkor süt a Nap, nem vár utána a házimunka, és van idő komótosan beszélgetni. Ilyenkor - természetesen - jobban át is érezzük, hogy jól vagyunk a bőrünkben, szárnyalunk. Lehetek jól a bőrömben akkor is, ha épp a kisgyerekemhez kelek fel egy éjszaka már hatodjára, DE az nem a boldogság és a szárnyalás állapota, hanem a fáradtságé. Ez is része az életnek. Ezért is lehet hálásnak lenni. Aztán az is része az életnek, hogy rendszeresen ki kell takarítani a fürdőszobát, a budit, na, ez nem szárnyalás. Aki szerint az, ahelyett mindig más csinálja - vagy csak néha csinálja, poénból.
Arra akarok kilyukadni, hogy vannak élethelyzeteink, feladataink, amelyeket át kell vészelni, meg kell csinálni - de nem adják a szárnyalás élményét. És ez rendben is van, mert ezek a "WC-pucolás" szerű feladatok is részei az életünknek. Jó élni, és jó ezeket is megélni.
DE - ahogy a Szindbádról szóló bejegyzésemben néhány napja írtam - a boldogság és a szárnyalás állandó kergetése tévútra visz. A népmesék ezt is világosan tanítják: a boldogság mindig kegyelmi állapot, amelyért újra és újra tenni kell. Lelkesedéssel, ötlettel, kreatívan, szeretettel, önmagunkért és a másikért. A népművészet, a népmesék világa tiszta forrás - érdemes feléjük fordulni, és a forrásukból meríteni.