Szindbád, az anti-királyfi (avagy a rosszfiúk lélektana...)

A mesékben a királyfiak és a királyok élhető és követhető életmodellt mutatnak.

Ma mégsem egy mesebeli királyfiról, hanem egy (legendássá vált) irodalmi hősről írok. Miért? Mert tőle is tanulhatunk - csak épp a másik irányból. Vagyis onnan, hogy hogyan NE vezessük az életünk, amennyiben harmonikus kapcsolatokra vágyunk.
A budapesti Nemzeti Színház Szindbád című előadását pár hete láttam, ezután vettem elő Krúdy Szindbád-történeteit, hogy utánagondoljak - és meg is írjam.
Az előadás fotói: http://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/szindbad/kapcsolodo-tartalmak

Szindbád szerepében: Mátray László (fotó: nemzetiszinhaz.hu)

    Szeretek töltekezni és energiát nyerni színházi előadásokból is, most nem sikerült - de ez nem a rendezőn, vagy a színészeken múlt. Szindbád leszívja az életerőt - a sajátját és másokét is. 
Végigvittem a gondolatot, hogy mitől anti-királyfi ő. Leírom, hogy szemünk előtt lehessen, milyen egy biztosan nem működő életmodell. Az sem baj, ha valaki magára ismer (akár Szindbádként, akár Szindbád szeretőjeként) - a lényeg, hogy ezt felismerve jó irányba kormányozhassuk életünk hajóját. A jó irány megtalálásában és az úton maradásban segítőtársaink lehetnek a mesék. Szindbád mutatja, hogyan NE, a mesék mutatják, hogyan IGEN.
A Nemzeti Színház előadása jó alkalom lehet a magunkba nézésre, az önismeretben növekedésre - arra, hogy ebből a szempontból is végiggondoljuk a párkapcsolatunk. Krúdy mondatai a színpadról segíteni fognak, hogy megtaláljuk a saját mondatainkat.

Sokan ismerik a Szindbád filmet, melyben Szindbádot Latinovits Zoltán alakítja (rendező: Huszárik Zoltán). Ma is játsszák nemcsak a filmklubok, de a youtube letöltések is mutatják, hogy érdekli az embereket Szindbád alakja. A Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila rendezésében látható a Szindbád egy sokrétű, mai, friss előadásban. Pedig Szindbádtól nem tanulható el a boldogság titka, merthogy maga sem tudja azt. 107 nőt szeretett, de a boldogság titkát nem tudta… 107. Nagy szám, ugye? Ennyi tapasztalatba, próbálkozásba csak bele kellene férnie, hogy rátaláljon a titokra, nem?!

Hát nem. Belefér az, hogy fiatal lány hal meg miatta szerelmi bánatban, hogy idősebb nő önmagát is megalázva lábat csókol neki. Belefér könyörgés, mindig új kaland keresése, mások által irigyelt vonzerő, utazások, gasztronómiai csodák – de a szeretet csodája nem fér bele. Miért? Mert mindaz hiányzik belőle, amitől – a mesék értelmében – király, azaz kiteljesedett felnőtt férfi lehetne.

Érdemes erre felfigyelni, mert a 107 hódítás mégiscsak mutat valamit. Szindbád szinte minden korosztály nőtagjai között népszerű. Erre mondják, hogy „A nők szeretik a „rosszfiúkat”.” Nos, aki szereti a rosszfiúkat, az kaphat is – de ezzel nem a női kiteljesedése fog megvalósulni, csak egy keserű tapasztalatot fog szerezni.

A boldog párkapcsolat egyik alappillére a mesék szerint, hogy mindkét fél kiteljesedhet benne: a nő nőként, a férfi férfiként. Egymást emelve és segítve mehetnek a közös és egyéni céljaik felé – mert mindkettő (a közös és az egyéni cél is) fontos!

Él egy szólás-mondás, mely szerint: „Az érzelmeknek nem lehet parancsolni.” Ez igaz. Egészen addig igaz, amíg napvilágra nem hozom, nem tudatosítom, hogy például miért ragaszkodom én egy rosszfiúhoz. Miért kötöm magam olyan párkapcsolathoz, amely rabságban tart, amelyben a másik fél engem megaláz? Milyen árat kell nekem ezért a párkapcsolatért fizetnem?

Mi az oka, hogy hagyom magam befolyásolni, manipulálni, hovatovább megalázni testben és lélekben?

Szindbád elrettentő példa arra is, hogyan tudja valaki a másik ember lelkiismeretét foglyul ejteni. Az alacsony önbecsülés, az önbizalom és az önismeret hiánya mindannyiunkat méltatlan élethelyzetbe hozhat. Ezért is fontos mind a gyerekeinket, mind önmagunkat önismeretre nevelni, illetve kialakítani az önismeret igényét. Hadd mondjam erre a példát a Zöld fátyol című Szindbád-történetből. Ebben Szindbád a szeretőjét, Mitrát a templomban (!) megesketi, hogy mindig és örökké csak őt fogja szeretni. Amikor az eskü után Mitra elmondja aggályait, hogy szülei és az Isten ellen is vétett ezzel a hamis esküvel, akkor Szindbád letarolja a maga szóvirágaival, mintha a legnagyobb jó az ő titkos (!) szerelmük őrzése lenne, miközben arról is handabandáz, hogy Mitrát ő mostantól fogva feleségének tekinti.

Aztán kényszeríti a lányt, hogy imádkozzon esküje visszavonása miatt, gyakorlatilag ezzel önmagát átkozza meg („Kérje, hogy sohase legyen leánya, sem fia, aki boldogtalan lehetne mások hamis esküje miatt. Imádkozzon, hogy sohase szeressen életében..” 

Ez a bántalmazásnak verbális formája. Tudjuk, hogy szavakkal is lehet ölni. Az Újszövetségben Jakab levele a nyelv bűneit a legnagyobb bűnök között említi, amely felperzsel mindent.

Hogyan lehet védekezni az ilyen lelkiismereti terror ellen?

Ha szerelmes valaki, és – rózsaszín ködben – a másikat tökéletesnek látja, akkor nagyon nehéz. Viszont, aki erős önismerettel és önbecsüléssel rendelkezik, az ilyen helyzetbe bele sem megy, vagy, ha mégis, akkor visszautasítja, kikéri magának, kilép belőle. Ehhez azonban erőre, belső erőre van szükség. Mert az önismerethez és az önbecsüléshez is belső erőre van szükség. Hogy ezt hogyan tudjuk a gyakorlatban is felépíteni, ebben is segítenek a mesék.

Király és királynő között nincs sem testi, sem verbális bántalmazás. Tisztelet van és hála, hogy a közös úton együtt járhatnak.

Tisztelet és hála: ezek is olyan szavak, amelyeket meg kell tanulnunk mélyebben értelmezni.

A tisztelet magában foglalja azt is, hogy hagyom a másik életútját, erejét, képességeit kibontakozni. Ha tervei vannak, nem visszahúzom, hanem biztatom.

És hálás vagyok neki, hogy ő ugyanezt megadja nekem.

         Szindbád (és a hozzá hasonló férfiak és nők) a boldogságról is élhetetlen elképzeléssel bírnak. Kergetik. Örökké kergetik.

A Vörös ökör című elbeszélésben Szindbád felismerhetné, hogy tévúton jár. Volt szeretőjénél, Franciskánál jár, akit így faggat:

„ - Nem bántad meg, hogy éltél? Boldog voltál, vagy boldogtalan?”

„- Mind a kettő voltam, mert szamár az, aki az életét egyformának rendezi be. Szerelmes voltam, szerettek, szerettem, adtam, kaptam. Sírtam. Majd örültem… Talán azért volt, hogy nem haltam bele sem a bánatba, sem az örömbe.”

Szindbád ott hibázza el, hogy az életből csak az izgalmas, csak a magasfeszültségű perceket és órákat akarja. Mindig ezt keresi. Nincs ereje vagy fantáziája egy helyzetet, kapcsolatot végigvinni – és a másik embert és önmagát is mélységében megismerni. Az a téveszméje, hogy ő „nagyon él”, közben pedig csak a felszínen táncol – mert senkivel sem tud igazán kapcsolódni, a szeretet és a szerelem lehetőségeit megélni. Szánalmat keltő, ahogyan A tetszhalott című elbeszélésből megtudjuk, hogy Szindbád a halála után senkinek sem kell, senki sem siratja. A szeretője szekérre rakja a halottat, és hazaküldi a feleségéhez, a feleség ugyanígy vissza a  szeretőhöz. Szokták mondani, hogy egy kapcsolat addig él, ameddig mindkét felet építi, emeli. Szindbád minden nőt kifoszt, akivel csak kapcsolatba kerül. Elszívja szeretetenergiájukat, így végül sem nekik, sem Szindbádnak nem marad.

         Miközben Szindbád ködös-kalandos világa valahogy tényleg izgalmas, alakja mégis idegesítően taszító. Már, persze csak akkor, ha az ember fia (lánya) tartja magát annyira, hogy többet várjon az élettől, minthogy 107 szerető egyike legyen. Szindbád felismerteti velünk, hogy várjunk többet az élettől – mert ettől jóval többet és mást tud adni a Sorsunk, egyszerűen emberlétünk okán! Gyere velem a mesék szavát meghallani, hogy kinyithasd a tudatod, a szíved, a gondolkodásod egy valódi örömmel és szeretettel, elköteleződéssel teljes élet számára!
Várlak az INSPIRÁLÓ MESÉK című előadás(sorozatom)on szerte az országban, amelyen éppen ezzel a témával foglalkozunk. Figyeld az aktualitásokat a facebook.com/eletmese vagy az eletmese.com oldalon! Ezen az oldalon információkat találsz akkor is, ha egyéni konzultációra jönnél személyesen vagy skype-on.