Megértés, elfogadás: mit jelent ez valójában? (A szamárbőr királyfi meséjére rímeltetem Hirtling István mondatait)

Van egy interjúsorozat, amelyet én nagyon szeretek, a youtube-on követem, és majd' minden héten megnézem, hogy ki az aktuális vendég az ARCKÉP-ben. Most Hirtling István színművésszel beszélgetett Kadarkay Endre, és ebből ragadok meg egy momentumot. Szóba került a másik ember megértése: ha valamit nem az én értékrendem szerint tesz, megérteni, hogy miért úgy csinálja, ahogyan... Na, igen, ez a kapcsolatainkban állandó elem! Megérteni, hogy a másik miért gondolja másképp, miért mondja másként, miért csinálja másként. És aztán lehet csak döntést hozni, hogy elfogadom-e.
Ha csípőből elutasítom (akár előítéletem, akár zsigeri érzésem, akár korábbi hasonló tapasztalatom alapján), akkor semmit sem tettem, hogy emberként közelebb kerülhessünk.
Ha azt mondom, elfogadom, de a megértés (munkás) útját nem járom végig, akkor hazug vagyok, és így sem jutottunk közelebb.
A másik ember megértése és elfogadása sokszor hosszú út, és MINDKÉT félnek sok munkát jelent. De megéri - mert, ha sikerül: egy őszinte és új minőség jön létre, amiből gazdagabb élet indulhat mind az elfogadó, mind az elfogadott számára. Ha nem történik meg: veszteség van itt is, ott is.
Tűpontossággal mutatja ezt meg A szamárbőr királyfi meséje. A királyfi a mese végén elnyeri a szerelmet és a királyságot, de, hogy ebben mennyi munkája van, hányszor téved el ő is, és a szerettei is, nem beszélve a többi emberről... Na, ez a mese is egy nagy szemléletformáló - miközben a képei sodornak és visznek a megértés felé. Ráérzünk: megérteni és megértve lenni JÓ!