Önismeret nélkül nincs tudatos élet, nincs valódi kiteljesedés. A mesebeli fiúk is csak pótszereket és pótmegoldásokat találnak önismeret nélkül. Az önismeret munka, fáradság, ezek a fiúk azonban a könnyű élet mellett teszik le a voksukat. Eredményük is ennek megfelelő.
A gazdag ember három fiáról szóló történet itt hallgatható meg:
http://www.youtube.com/watch?v=4oG6ykphQKA
Szakmát, pályát a gazdag ember választ a fiainak inkább ötletszerűen, mintsem a képességeik, érdeklődésük figyelembe vételével. Már itt elromlik a dolog, mert az életpálya kérdésében mindannyiunknak magunknak kell dönteni és felelősséget vállalni. A fiúk "nem bánták" apjuk döntését, de különösebb lelkesedést sem mutattak. Inkább azt tudták, hogy mit nem akarnak (a paraszti munkát), semmint azt, hogy mit igen. Amikor célokat jelölünk ki az életünkben a "Mit nem?" kérdésre adott feleletekbők csak nagyon homályosan bontakozhat ki az irány, sokkal könnyebb eltévedni, mintha lenne egy határozott elképzelés arról "Mit akarok?".
Ön- és világismeret hiányában a fiúknak teljesen téves elképzelésük van a szakmájukról. A nagyobb fiú a "katonásdi" lényegének a sétálgatást, kardvillogtatást gondolja, így tényleg csak "katonásdit" színlel, de nem lesz a katonalét kiteljesedést hozó pálya a számára. A középső és a legkisebb az inasesztendőt nem tanulóidőnek fogja fel, hanem menekülésnek az elkerülni akart tevékenységtől: "addig se kell kaszálni, kapálni" - nem is lesz belőlük jó mesterember.
Viszik tovább az apjuktól látott mintát (sosem hallottak róla, hogy máshogyan is lehet élni): igazán dolgozni, a munkában örömet találni nem tudnak. Pótszerekhez nyúlnak: céltalan és önfeledt mámor az életük, egy céljuk azért van: valahonnan jöjjön pénz, legyen miből tovább folytatni léha életüket, továbbra se kelljen gondolkodni.
Mivel elképzelésük sincs, milyen lehetne az értelmes élet, így önmagukat sem látják reálisan. Szakmai előmenetelük kapcsán irreálisan, nevetséges módon felmagasztalják magukat. Önismeretük hiánya azonban visszaüt, további könnyű életük akadályba ütközik - méghozzá éppen attól, aki maga is egész életében ezen az úton járt, az édesapjuktól. Az apa szavai azonban intésként szólhatnak a fiúkhoz: ő ugyanis belátja, hogy életútja hiábavaló, sőt kártékony volt. Ezt próbálja ellensúlyozni, amikor az élete során összeharácsolt pénzt szétosztatja a szegények között.
A fiúk törésponthoz érkeznek az életükben: választhatnak, hogy mennek tovább az apai minta útján, és maguk is pokolra vezető utat járnak be, vagy VÁLTOZTATNAK. A mesebeli három fiú "hoppon maradt és mérgében világgá szaladt" - azaz NEM élt a lehetőséggel. Édesapjuk halála összegzésre, számvetésre kényszeríti őket, de mindhárman apjuk halálos ágya mellett is hazudnak. Hazudnak eltávozó édesapjuknak, egymásnak, önmaguknak. Nem csoda, hogy nincs pozitív fordulat az életükben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése