Mint terapeutát különösen foglalkoztatnak azok a mesék, amelyek valahogyan a gyógyulás/gyógyítás folyamatát is érinték. Erre még biztosan sokszor vissza fogok térni a blogomban.
Most egy Mátyás király mesét választottam, amely a nepmese.hu oldalon a legnépszerűbb mesék között szerepel.
Szövegét ide másolom:
A BOLDOG EMBER
Mátyás király mellett élt a legmegbízhatóbb belső embere, aki nélkül a király soha nem ment messzire. Egyszer, valami rossz italú víztől Mátyás bizalmasa olyan kólikát kapott, csaknem meghalt. A földön fetrengve sanyargott. Utolja felé már a szemét sem tudta fölnyitni, a kaszás is ott haptákolt a háta mögött, amikor a szomorú hírt hallva egy kuruzsló jelentkezett, hogy ő tudja a gyógyírt.
„Az ország legboldogabb emberének az ingét hozzák, adják rá, életben marad."
A király kíséretének száz lovasa ezerfelé szaladt a boldog ember inge után. Fölhajtottak ungot, berket, boldog embert nem találtak, olyat se, aki annak hazudta volna magát.
Nagy orracsüggesztve hazafelé tartott a boldogemberinge-kereső küldöttség, amikor a szegedi kopárosokon át Buda felé ballagva hallják ám, hogy szépséges tilinkószó bukdácsol fülükhöz a homokbuckák ballangóival versengve. A király küldöttsége csakis okosokból verbuválódik. Azt gondolták, aki pikuláz, az jókedvű, aki jókedvű, az boldog.
Odamennek, hát egy juhászlegény fújja a pikuláját. Kérdik tőle, boldog-e.
A bojtár teketória nélkül válaszol: - Az vagyok tetőtől talpig!
- Mi teszi a boldogságodat?
- Szépen süt a nap, jókor járnak az esők, jó harapó mezők terülköznek, gyarapodnak a juhok, vastagszik bundájuk, bőven adják a tejet.
A király futárai térdenállva kérték a boldog juhászlegény ingét, zacskószám kínálva érte a számolatlan aranyakat.
Akkor a bojtár kigombolta mellén a kopottas szűrdolmányt, ami alól teste puszta bőre fehérlett elő.
Így halálozott el a király legjobb embere, a boldog ember inge híján.
E mese kapcsán is több dolgot érinthetnénk, mégis engem most az érdekel, hogy a mesebeli "legmegbízhatóbb belső ember" miért nem gyógyult meg.
Mi történik a gyógyulása érdekében?
- jelentkezik egy kuruzsló, aki azt állítja, tudja a gyógyírt
- száz lovas ezerfelé szalad, hogy megszerezzék a gyógyírt
- a gyógyír-kereső küldöttség megtalálni véli a gyógyírt, melynek megszerzésére kísérletet is tesz - majd megállapítják, hogy a gyógyír nem létezik.
S mindeközben mit tesz gyógyulása érdekében Mátyás bizalmasa?
Nos, nincs szó arról, hogy aktívan bármit is tenne, csupán várja, hogy a küldöttség meghozza a gyógyírt. Kívülről várja a gyógyító erőt, passzív marad, és ezáltal a belső, saját öngyógyító erői nem tudnak aktivizálódni.
Pedig a kuruzsló szavait érdemes lett volna továbbgondolni, és a fejvesztett "ezerfelé szaladás" helyett ráérezni, hogy vajon mi is az a gyógyír, amit szavakkal úgy írhatunk le: "a boldog ember inge".
A boldog juhászlegény szavai tájékozódási pontok ennek megfejtésében. Mikor arról kérdezik, hogy miben is áll az ő boldogsága, így felel: "Szépen süt a nap, jókor járnak az esők, jó harapó mezők terülköznek, gyarapodnak a juhok, vastagszik bundájuk, bőven adják a tejet."
A legény szavai összecsengenek azzal, amit a boldogságról Anthony de Mello jezsuita pap mondott:
,,Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van."
A juhászbojtárnak nincs egy levethető (anyagi) inge, amit odaadhatna Mátyás bizalmasának, hogy attól gyógyuljon meg, de "magán viseli" a boldogságnak azt a titkát, amit azonban a gyógyír-kereső küldöttség tagja kapkodásukban nem tudnak megérteni.
A boldogság és ehhez kötve az egészség, a gyógyulás titka belülről fakad. Az embernek önmagából kell előhívnia aktív önismereti munkával. Konfliktusokat kell feldolgozni, megoldani önmagunkban, egészséges gondolkodásmódra és életvitelre kell szert tennünk tiszta tudattal - ezek hiányában a legjobb gyógyszer sem tudja kifejteni gyógyító hatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése