Köszöntelek a blogomon, amit azért hoztam létre, hogy időről-időre kóstolót kínáljak a meseterápia, ill. a kineziológiai meseterápia lehetőségeiből.Utazzunk együtt mesés belső utakon, hogy aztán a külső valóság útjain is könnyebben, sikeresebben boldoguljunk!
Bécs, 2013. október 1. Végh-Fodor Mónika
Mesevilág-Märchenwelt Zentrum
A mesehős
ifjú kiindulási helyzete a nagy szegénység – ebbe azonban nem törődik bele
passzív módon, hanem figyeli, hogy hol tud a sorsába aktív
alakítóként/változtatóként/teremtőként belépni!!!
Abból merít
lehetőséget, amit az élet felkínál: el kell mennie a katonaságba (kényszer),
ott viszont jól teljesít, motiválhatja, hogy majd egyszer talán hasznát veszi az ott megszerzett képességeknek (ez az ő választása, döntése, szabad akaratból).
A
katonaságból leszerelve „normál szemmel nézve” nincs nagy perspektívája a
jövőjére nézve. Kecskepásztornak áll – ez a lehetőség adódik, ezt megragadja.
Ebben a munkában viszont egyénit alkot: a pásztorkodás üres óráiban nemcsak
eltölti az időt, hanem különleges, lehetetlennek tartott dolgot művel: a
kecskéket megtanítja arra, hogy megértsék az emberi beszédet, kövessék a
vezényszavakat, és úgy gyakorlatozzanak, mint egy (kecske)katonaság.
Tisztában
van vele, hogy különleges munkát végzett, tisztában van az értékével – ezért aktív
módon, bízva önmagában/önbizalommal lép ki a nyilvánosság elé: megállítja egy
arra járó úr kocsiját, és felajánlja neki, hogy nézze meg a kecskés katonás
tudományát – itt már nemcsak megragad egy kínálkozó lehetőséget, hanem aktívan
tesz is azért, hogy Lehetőség keletkezzen (megszólítja az urat, bemutatja a
kecskék tudmányát), és számít a csodára(ld. Joe Vitale: Számíts a csodára!, Édesvíz Kiadó,
2010.), azaz arra, hogy jelenlegi helyzetéből szintemelkedéssel átjut egy jobb
élethelyzetbe.
A
megszólított úr segítségével valóban átjut a jobb élethelyzetbe, és ezzel még
újabb Lehetőségek kapuja nyílik meg: az úr hatalommal bíró ismerőseinek
megmutatja a pásztort és a különleges tudományú kecskéket. Az egyik ismerős
felfigyel a kecskékre, lát bennük fantáziát, pénzt ad értük.
És itt válik
szabaddá az út a mesehős számára, hogy megvalósítsa legnagyobb célját: a maga
urává váljon. A kapott pénzből megteremti mostmár a saját, anyagilag független
életét, mindez hatással van a magánéletére is, egy-kettőre családi harmónia
teremtődik köré – és vegyük észre, erre egészen eddig nem volt lehetősége, az
egzisztencia megteremtése, a kreatív útteremtés foglalta le erőit. Amint kellő
anyagi függetlenségre és ezzel együtt (ami még fontosabb) saját erőre,
kreativitásra, sikerre és megalapozott önbizalomra tett szert, a Társ, a családi
harmónia is megérkezett az életébe.
A mesebeli
kecskepásztor útja szokatlan, kell hozzá bátorság, hit, kitartás. Más
kecskepásztorok, akik becsülettel bár, de kreativitás nélkül elvégzik a
feladatukat, ki- és beterelik, megfejik az állatokat, nem érhetnek el olyan
szintemelkedést, és nem juthatnak el a saját életút harmóniájába, mert hiányzik
az életükből a saját teremtő erő.
Ez a mese
bátorít arra, hogy, ha szokatlan megoldásokkal is, de merjük használni a saját
teremtő erőnk, kreativitásunk. Gondolkodjunk új lehetőségek megteremtésén akkor
is, amikor szűkösnek látszik az élet; és érezzünk rá, ha eljön a Lehetőség és a
Megvalósítás ideje.
A mesebeli
ifjú hosszú utat járt be, nem néhány nap alatt teremtette meg a vágyott életét
(csak a katonaság 3 év volt!), de minden nap azon dolgozott, hogy egy lépéssel
közelebb kerüljön a céljához. Az a tudat, hogy (ha távolinak tűnik is a cél)
napról-napra közeledik, erőt és derűt ad továbbmenni, új Lehetőségeket
felfedezni, megragadni, és végül megérkezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése